Gyenesdiás

Szombaton felkeltem 4:45-kor, laza 3 és fél óra alvás után. Kicsit futni kellett, de elértem a 6:12-es vonatot Kelenföldön, úgyhogy 8:53-ra már Keszthelyen is voltam. Tomi már ott várt, nagyon jó volt újra találkozni egy hét után. Először sétáltunk egyet a Balaton partján, ittunk kávét ill. jegeskávét, aztán fél 11-kor átmentünk Gyenesdiásra, mert akkortól lehetett bejelentkezni a szállásra. Nos, végül is nem lehetett bejelentkezni, mert még nem volt kész a szoba (a vendéglátónk előző nap eltörte a kezét, nem tudott szobát csinálni, a rokona meg, aki segíteni tudott neki, nem ért rá délelőtt). Így aztán ott hagytuk az előtérben az összes cókmókunkat, kivéve persze a laptopot, amit sehol sem hagyok ott. Visszaültünk a kocsiba, átmentünk Keszthelyre, körbesétáltuk a belvárost, ebédeltünk, aztán bejelentkeztünk a szállásra, majd siettünk Badacsonytördemicre, ahol Tomi egyik húgának, Borinak volt néptáncos fellépése. Megnéztük a táncot, és nagyon tetszett, pedig én alapvetően nem szeretem a népies dolgokat. Aztán az is lehet, hogy ez már nem is igaz rám, csak beépült az énképembe, mert tinikoromban még nagyon jellemző volt. A fellépés után Tomi bemutatott Borinak és a legfiatalabb húgának, Annának is. Nagyon helyesek mindketten, jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt. Tomival aztán este még olvastunk magazint, majd megnéztünk egy részt az IT Crowdból, és már aludtunk is valamikor 10 körül, mert mindkettőnknek elég korán indult a nap.

 

Keszthely

 

Balatoni reggel

 

Megint Keszthely

 

Badacsonytördemic, néptánc

Vasárnap nem túl korán felkeltünk, és mentünk strandolni. Nagyon érződik, hogy vége a nyárnak, mert bár a napon még meleg van, az árnyékban már fáztunk, a víz meg kegyetlen hideg volt. Elképzeltem, mi lett volna, ha megrendezik az Öbölátúszást, hát, durva lett volna, az tuti. A strandon ebédeltünk, ő lángost, én hekket, ez is szuper volt. Aztán kora este elmentünk a közeli kalandparkba, ahol másztunk egy jót. Volt egy nagyon durva pálya, olyan izomlázat csinált mára a felkaromba meg a mellembe, hogy alig bírok mozogni :D A kalandpark után visszamentünk a szállásra, gyorsan lezuhanyoztam, aztán találkoztunk két húgával, Timivel, akit már ismertem, és Melivel, akit még nem. Elmentünk Vonyarcvashegyre, megnéztük a fűzépítményeket, amiket apukájukkal csináltak a parti sétányra (nagyon szépek, hangulatosak), és a McDrive-ban beszerzett egészségtelen izéket szépen megettük/megittuk az egyik ilyen lugas padján ülve. (Részemről fagyi volt és kóla, és mivel a fagyihoz nem adtak kanalat, azt is szívószállal pusztítottam, ami nem is volt rossz.) Jól elszaladt az idő, negyed 11-kor vettük észre, hogy milyen késő van (fél 9 körül találkoztunk). Most már ismerem a testvérei kétharmadát, az összes lányt, és nagyon biztató, hogy kölcsönös a szimpátia.

 

Ezek meg mi vagyunk :) A fűzépítményben ülünk.

 

Majdnem teliholdas nyári éjszaka 

  

Ezt is apukájuk csinálta

 

Hétfőn összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállásról, aztán a tervvel ellentétben nem Keszthelyre mentünk múzeumozni, mert nem esett, ahogy ígérték, hanem szép idő volt, mint vasárnap. Szóval megint lementünk a strandra. Bemerészkedtünk a vízbe is, hát, megint durva volt. Strandolás után megebédeltünk a közeli csárdában, majd betértünk a Tescóba, hogy vegyek kaját a hétre. Utána Tomi elvitt kocsival Sárvárig, onnan meg előbb busszal elmentem Sopronba, majd vonattal visszajöttem Bécsbe. Nem volt könnyű az elválás, egyre inkább úgy érezzük mindketten, hogy mindig együtt akarunk lenni. Nagyon-nagyon jó volt ez a három nap, végig jól éreztük magunkat, csak annyi volt a baj, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő.

 

Hattyúcsalád, sok-sok rút kiskacsa

   

Bala-bala-balaton :) Ha képen át lehetne adni, milyen brutál hideg a víz...

Hazaértem 9-re, megfőztem a hétre a kajámat, megírtam a mai helyettesítésre az óratervet, aztán megpróbáltam kinyomtatni az anyagaimat, de nem sikerült, mert megint meghalt a nyomtató. Most már háromszor töröltem és újratelepítettem a drivert, ez sem segített rajta, szerintem ezúttal tényleg keresztet vethetek rá. Kellemetlen. Negyed 1-ig szórakoztam vele kb. fél 11-től, semmi. Aztán ma reggel bementem helyettesíteni, és ott ült a teremben a kolléganő, aki helyett mentem. Mondom neki: "Te itt vagy?" Hát, hadd ne mondjam, hogy nézett rám :D Gyorsan hozzátettem, látom, hogy ott van, csak nem értem, mert engem behívtak őt helyettesíteni. No, hát végül az derült ki, hogy a főnökünk félreértett valamit (illetve szerintem azt akarta írni a titkárnőnek, hogy augusztus 26-ra keressen valakit a kolléganő helyett, és félregépelte 16-ra - mert az is kiderült, hogy 26-án nem lesz bent a kolléganő). Vagy hatezerszer bocsánatot kértek mindketten, én elmondtam ugyanennyiszer, hogy semmi gond, aztán hazajöttem. Kicsit sajnálom, hogy korán keltem, mert most egész nap álmos leszek, de ahhoz már késő van még így is, hogy visszafeküdjek, szóval marad ez a kellemetlen állapot. Remélem, majd ma kialszom magam.

Valamint legyen október, mert akkor már együtt lehet majd lakni jelen állás szerint.