Blossom
Valószínűleg minimum fura, hogy a befejezése után 20 évvel újranézek egy nagyon 1990-es évekre jellemző, retró sorozatot, de hát ez van. Régen a Disney-délutánban ment, és nagyon szerettem, igaz, konkrét emlékeim már csak az első részről voltak. Biztos vagyok benne, hogy nem adták le mind az öt évadot, arra sem vennék mérget, hogy a teljes első lement, szóval annál nagyobb öröm volt, amikor felfedeztem, hogy a youtube-on fent van az egész. Igaz, a 3. évadtól kezdve egészen tragikus minőségben, de hát ez a legkevesebb. Nem gondolom, hogy rajtam kívül bárkit is érdekel ez a sorozat, de most már annyit gondoltam rá, hogy muszáj leírni, mire jutottam.
1. Nagyon szeretem, hogy olyan pozitív, életigenlő. Blossom egy mosolygós, vidám csajszi (Mayim Bialik játszotta, aki mostanság Amy a Big Bang Theoryban), és már a főcímdal is csupa életöröm. Mindig mindennek jó vége van, de mindig mindenki rendesen kiszomorkodhatja magát, szóval nincs benne az a becsapás, hogy mindenen egy legyintéssel túl lehet lépni.
Most akkor megmutattam a dalt, és jöhet maga a főcím. Nagyon szeretem, még akkor is, ha tényleg iszonyú rossz a felvétel. Az első és a második évadé sem volt rossz, igaz, azt kicsit idétlennek éreztem, ez viszont kifejezetten tetszik.
2. Jók a karakterek. Tony, a régebben problémás, most már nagyon igyekvő "nagyfiú", Joey, a reménytelenül ostoba, mégis lányok kedvence srác, és Blossom, a család legfiatalabb tagja, aki nagyon okos, és mindig igyekszik jó lenni, ami többnyire sikerül is neki. Az apjukat is szeretem, bár kicsit túlzásnak érzem, hogy kb. minden részben büntetésben van valaki. Blossom barátnője, Six viszont nem annyira tetszik, valahogy fura nekem. Hebrencs, ráadásul affektál, ami nekem különösen idegesítő. A nagypapa és az anyuka meg aztán egyáltalán nem jön be, bár előbbinek vannak jó pillanatai.
3. Jók a témák. Az elején azt hittem, nem fogom tudni végignézni a sorozatot, mert bár már akkor is fontos dolgokról volt szó benne, de csupa olyanról, ami egy 12-14 éves gyereknek fontos, és nem kötött le igazán. De később változott a dolog, és egyre jobban berántott a sorozat. Persze sokszor kissé didaktikusnak tűnik a dolog - ne igyál, ne drogozz, ne hazudj a szüleidnek, ne járj nálad 10 évvel idősebb fiúval 16 évesen, ne vigyél pisztolyt az iskolába, és az iskolán kívül se játssz vele, hátha véletlenül főbe lövöd magad. De igazából azt hiszem, nem lehetne ezekről a témákról kevésbé szájbarágósan beszéni 20 percben, vagy akár sokszor húsz percben (Tony kapcsán az alkohol meg a drog sokszor előkerül), meg aztán inkább így, mint sehogy. Biztos nem egy vígjátéksorozat tart vissza bárkit is attól, hogy ezekbe a dolgokba belekeveredjen, de akkor is fontos, hogy szó essen róluk.
4. Ami béna, az a vágás, illetve a kontinuitás. Sokszor előfordul, hogy a főcím előtti fél percben történik valami nagyon vicces, valaki mond egy jó poént, és semmi időt nem hagynak a nevetésre, hanem rögtön jön a főcím. Sokszor olyan gyorsan, hogy a másik szereplő reakcióját sem mutatják, vagy csak félig. Nem tudom, az vagdosta-e meg, aki feltöltötte, vagy a tévében is így adták le, de ez gáz. A kontinuitás meg eleinte teljes egészében hiányzott. Az egyik részben még van barátja/barátnője ennek vagy annak a szereplőnek, a következőben meg már nincs, vagy már mással jár, és egy fél szó nem esik arról, mi történt az előzővel, illetve honnan lett a mostani. Ez sajnos még így a negyedik évadban is simán előfordul. Például szép hosszasan előkészítik, hogy Blossom szakít a barátjával - részletesen megismerjük a problémáikat, az egész folyamatot több részen át követhetjük, aztán szintén több részen keresztül azt is látjuk, hogyan lábal ki Blossom a gödörből. Tökre örültem, milyen okos lányt írtak, aki 16 évesen eljut odáig belátásban, ahová más akár 26 évesen (sem), miszerint olyanra nem érdemes időt pazarolni, akivel semmi közös nincs bennünk. Ezek után egyszer csak jön egy rész, amiben a srác megint ott téblábol Blossomék konyhájában, és ölelgeti a lányt. És egy fél szó sem esik arról, mikor, miért és hogyan alakult úgy, hogy újrakezdték. Ez is tök gáz.
5. Az viszont nagyon hangulatos, hogy közönség előtt vették fel a részeket. Sokkal jobb a nézők őszinte, élő nevetése, mint a konzervröhögés, ami mindig ugyanolyan. Ezt már A dadusban is szerettem, azt különösen, amikor mutatták is a közönséget egy-egy különleges rész alkalmával. Itt ilyen még nem volt. Viszont egyszer Blossom álmában Tony átvonult a nappalin, és vagy a ruhája, vagy a járása nagyon vicces volt (erre most nem tudok visszaemlékezni), úgyhogy a közönség sírt a röhögéstől, és a srác tök nagy tapsot kapott. És a legjobban az tetszett ebben a jelenetben, hogy az üdvrivalgás hatására Tony, miután már eltűnt a konyhaajtó mögött, hirtelen visszadugta a fejét a nappaliba, és integetett a közönségnek.
És most már befejezem, csak még ezt a videót is elteszem ide, mert ezen lehet látni az akkori gyerekszereplőket 20 évvel később. Tök jó!
1. Nagyon szeretem, hogy olyan pozitív, életigenlő. Blossom egy mosolygós, vidám csajszi (Mayim Bialik játszotta, aki mostanság Amy a Big Bang Theoryban), és már a főcímdal is csupa életöröm. Mindig mindennek jó vége van, de mindig mindenki rendesen kiszomorkodhatja magát, szóval nincs benne az a becsapás, hogy mindenen egy legyintéssel túl lehet lépni.
Most akkor megmutattam a dalt, és jöhet maga a főcím. Nagyon szeretem, még akkor is, ha tényleg iszonyú rossz a felvétel. Az első és a második évadé sem volt rossz, igaz, azt kicsit idétlennek éreztem, ez viszont kifejezetten tetszik.
A vége főcímet még egyszer sem láttam, csak ebben a videóban :D Azt minden részről levágták.
2. Jók a karakterek. Tony, a régebben problémás, most már nagyon igyekvő "nagyfiú", Joey, a reménytelenül ostoba, mégis lányok kedvence srác, és Blossom, a család legfiatalabb tagja, aki nagyon okos, és mindig igyekszik jó lenni, ami többnyire sikerül is neki. Az apjukat is szeretem, bár kicsit túlzásnak érzem, hogy kb. minden részben büntetésben van valaki. Blossom barátnője, Six viszont nem annyira tetszik, valahogy fura nekem. Hebrencs, ráadásul affektál, ami nekem különösen idegesítő. A nagypapa és az anyuka meg aztán egyáltalán nem jön be, bár előbbinek vannak jó pillanatai.
3. Jók a témák. Az elején azt hittem, nem fogom tudni végignézni a sorozatot, mert bár már akkor is fontos dolgokról volt szó benne, de csupa olyanról, ami egy 12-14 éves gyereknek fontos, és nem kötött le igazán. De később változott a dolog, és egyre jobban berántott a sorozat. Persze sokszor kissé didaktikusnak tűnik a dolog - ne igyál, ne drogozz, ne hazudj a szüleidnek, ne járj nálad 10 évvel idősebb fiúval 16 évesen, ne vigyél pisztolyt az iskolába, és az iskolán kívül se játssz vele, hátha véletlenül főbe lövöd magad. De igazából azt hiszem, nem lehetne ezekről a témákról kevésbé szájbarágósan beszéni 20 percben, vagy akár sokszor húsz percben (Tony kapcsán az alkohol meg a drog sokszor előkerül), meg aztán inkább így, mint sehogy. Biztos nem egy vígjátéksorozat tart vissza bárkit is attól, hogy ezekbe a dolgokba belekeveredjen, de akkor is fontos, hogy szó essen róluk.
4. Ami béna, az a vágás, illetve a kontinuitás. Sokszor előfordul, hogy a főcím előtti fél percben történik valami nagyon vicces, valaki mond egy jó poént, és semmi időt nem hagynak a nevetésre, hanem rögtön jön a főcím. Sokszor olyan gyorsan, hogy a másik szereplő reakcióját sem mutatják, vagy csak félig. Nem tudom, az vagdosta-e meg, aki feltöltötte, vagy a tévében is így adták le, de ez gáz. A kontinuitás meg eleinte teljes egészében hiányzott. Az egyik részben még van barátja/barátnője ennek vagy annak a szereplőnek, a következőben meg már nincs, vagy már mással jár, és egy fél szó nem esik arról, mi történt az előzővel, illetve honnan lett a mostani. Ez sajnos még így a negyedik évadban is simán előfordul. Például szép hosszasan előkészítik, hogy Blossom szakít a barátjával - részletesen megismerjük a problémáikat, az egész folyamatot több részen át követhetjük, aztán szintén több részen keresztül azt is látjuk, hogyan lábal ki Blossom a gödörből. Tökre örültem, milyen okos lányt írtak, aki 16 évesen eljut odáig belátásban, ahová más akár 26 évesen (sem), miszerint olyanra nem érdemes időt pazarolni, akivel semmi közös nincs bennünk. Ezek után egyszer csak jön egy rész, amiben a srác megint ott téblábol Blossomék konyhájában, és ölelgeti a lányt. És egy fél szó sem esik arról, mikor, miért és hogyan alakult úgy, hogy újrakezdték. Ez is tök gáz.
5. Az viszont nagyon hangulatos, hogy közönség előtt vették fel a részeket. Sokkal jobb a nézők őszinte, élő nevetése, mint a konzervröhögés, ami mindig ugyanolyan. Ezt már A dadusban is szerettem, azt különösen, amikor mutatták is a közönséget egy-egy különleges rész alkalmával. Itt ilyen még nem volt. Viszont egyszer Blossom álmában Tony átvonult a nappalin, és vagy a ruhája, vagy a járása nagyon vicces volt (erre most nem tudok visszaemlékezni), úgyhogy a közönség sírt a röhögéstől, és a srác tök nagy tapsot kapott. És a legjobban az tetszett ebben a jelenetben, hogy az üdvrivalgás hatására Tony, miután már eltűnt a konyhaajtó mögött, hirtelen visszadugta a fejét a nappaliba, és integetett a közönségnek.
És most már befejezem, csak még ezt a videót is elteszem ide, mert ezen lehet látni az akkori gyerekszereplőket 20 évvel később. Tök jó!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése