Tevékenykedés

Sokadszor érzem azt, hogy ez a nekem való nap - érzésre olyan, mintha egy hét lett volna, és alig látok a fáradtságtól.

Tegnap kalandosan értem haza, talán máskor megírom, mindenesetre 1-kor kerültem ágyba. Ma meg 6-kor keltem.

8-ra mentem a szüleimhez ezt-azt intézni, pl. elhoztam a Csehországból gyógyultan hazakerúlt laptopomat, és nagyon boldog vagyok vele. Nem mintha a másikat nem szeretném.

9:40-kor találkoztunk volna Blankával az Alleenál, csak én elkéstem. Most sem értem, hogy nem értem oda 50 perc alatt. De azért tök jó volt együtt lenni, beszélgetni.

Aztán bevásároltam, mert még nem tudom, hogyan alakul a hétfő, és inkább legyen kajám Bécsben, mint ne.

Aztán hazarohantam, letettem a gépemet.

Aztán kozmetikusnál voltam (de jó volt, ha tudnátok...), majd a szakadó esőben hazaballagtam. A recepciós lány adott egy kissé rozoga, náluk felejtett ernyőt, így nem ment tönkre a könyvem :) (Agyam már pihen, a borult ég láttán arra gondoltam, remélem, nem ázom meg, de az nem merült fel, hogy esetleg vigyek esernyőt.)

Utána Danival cserpeseztünk egyet, és ez is szuper volt, már ő is hiányzott. De most több unokatesós program lesz :)

Aztán otthon megírtam a hétfői óraterv nagyját, főztem kukoricát, majd kicsit takarítottam, összepakoltam, rohantam a vonathoz. Majd talán azt is megírom, miért lett ez a látogatás ilyen rövid.

Bécsben 21:18-kor lepattantam a vonatról, hazarohantam, kipakoltam, ami Tominál nem kell, be meg azt, ami igen, majd visszarohantam a 21:55-ös vonathoz, amin jelenleg is ülök, és 11-re már Tominál is leszek.

Tök durva napokat tudok szervezni magamnak, és még csak akarnom sem kell különösebben. Viszont mindig nagyon örülök, ha minden belefér, amit terveztem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai