Még élek

Csak elég sűrűre sikerült a hét, és úgy nézem, ez mindig ilyen lesz, legalábbis amíg kezdő csoportom van. A tankönyvünk használhatatlan, eleve teljesen nélkülöz minden logikát a felépítése, és ennél már csak az nagyobb gáz, hogy miután hozzávagdos a kedves nyelvtanulóhoz kb. minden magyarázat nélkül ilyen aprócska témákat, hogy there is / there are, Present Simple, stb., még csak be sem gyakoroltatja ezeket. Ez viszont azt jelenti, hogy nekem rettenetesen sok kiegészítő anyagot kell előtúrnom a nem kis tárházamból, szóval kb. öt-hat könyvből próbálok összegyúrni egy használható órát, ami bizony nem kevés idő. Ráadásul napi 4x50 perc heti ötször bizony nem kevés, és hiába gyakoroltatok agyon mindent, még így is rengeteg minden belefér, szóval szegényeknek zsong a fejük, amit nem csodálok. Mondjuk, erre azért számíthattak, amikor bevállalták a heti 20 órás tanfolyamot.

A lakást még mindig nem szeretem, sem a lakótársat. Idegesít, hogy minden nyikorog és/vagy szétesik abban a nyomorult lakásban, így például tornázni sem tudok, mert egy felülés is olyan ricsajjal jár, hogy a víz lever. A lakótársam meg valamiért meg van győződve arról, hogy nemcsak nem tudok németül, de értelmi sérült is vagyok. Baromira irritál, amikor úgy beszél velem, mint egy fejlődésben visszamaradott gyerekkel. Pl. múltkor beszélgettünk, mondta, hogy másnap megy úszni a Dunára, és amikor ott tartott, hogy schwimmen, azt jó széles mozdulatokkal el is mutogatta. Számtalanszor elmondtam már neki, hogy tudok németül, mindent értek, amit mond, csak a hallásommal baj van, ezért kérdezek vissza többször, mint az átlagember, valamint a beszéd kicsit lassabban megy, mert sokszor nem jutnak eszembe szavak. De nem, nem érti, vagy nem hiszi. Amikor beköltöztem, abban állapodtunk meg, hogy a WC papírt meg a mosogatószert felváltva vesszük. Kb. másfél hónapja vettem WC papírt, ami mostanra elfogyott. Már csak másfél guriga volt, és mivel még mindig nem vett újat, úgy voltam vele, azon a 2 eurón nem múlik, veszek én, hátha folyton úgy jár, mint én szoktam, tehát bár tudja, hogy kellene már, mindig elfelejti, mert így legalább lesz WC papír, ha meg mégis vesz ő is, akkor meg hónapokra megvan az ellátmány. Erre külön bejelentette, mikor összefutottunk az utcán, hogy majd beszélni szeretne velem, majd másnap reggel, amikor legközelebb találkoztunk, eltúlzott artikulációval elmagyarázta, hogy nekem nem WC papírt kellett volna vennem, hanem mosogatószert (a biztonság kedvéért oda is ment a mosogatóhoz, és rámutatott, hátha nem terjednek addig az értelmi képességeim, esetleg nem terjed odáig a némettudásom, hogy megértsem, mit mond), és majd lehet-e, hogy veszek. Igaz, az még messze van az elfogyástól, de hát egy ilyen csekély értelmű medvebocsnak, amilyen én vagyok, nyilván időben kell szólni. Nem bírom ezt a nőt, sértőnek érzem, hogy tényleg úgy kommunikál velem, mintha valami nem lenne rendben a fejemben, és szemmel láthatólag csak azért, mert külföldi vagyok. (Ő meg osztrák, és már többször kiderült, hogy nem nagyon kedveli a külföldieket.) Szeretnék innen elköltözni. Felmerült bennem, hogy már most megteszem, mármint egy hónap múlva, mert egy hónapra előre be kell jelentenem a kiköltözési szándékomat, de az akkor már nagyon sok költözködés, ha szeptember/október környékén összeköltözünk Tomival.


Vele még mindig jó, és ezen a héten olyan mázlink van, hogy négy napon is tudunk találkozni. Jövő héten meg persze egy napon sem, de hát ezen majd akkor szomorkodunk, most egyelőre örülünk annak, hogy sokat tudunk együtt lenni. Rengeteget beszélgetünk, sétálunk, csütörtök este voltunk a Rathaus előtti filmfesztivál nyitónapján, és megnéztük felvételről a Bohéméletet, és tök jó volt annak ellenére is, hogy nem szeretem az operát.

Kicsit feszült vagyok, ja. Remélem, majd kilazulok előbb-utóbb.