Creepy

Értem az összefüggéseket, tényleg, és tudom, hogy önszántamból kapcsoltam be a telefonomon a helymeghatározást. Ettől még hátborzongatónak tartom, hogy a Facebook oldal a 15 süße Minuten névre hallgató kávézót reklámozza nekem, a telefonom meg külön értesítést küld, hogy értékeljem a Hotel Moser Pöchlarnt, és ezzel segítsek másoknak. Előbbi helyen egyszer ittunk egy kávét Tomival, utóbbi előtt meg szombaton ültem kb. egy órát, és vártam Tomit (aki mindig odaér értem 11-re, amikorra megjövök a vonattal, de szombaton brutál napjuk volt, és fél 12-ig kellett dolgoznia, és mivel busz ilyenkor már nincs, meg kellett várni őt.) A hotel előtt amúgy odajött hozzám egy vadidegen srác, és szóba elegyedett velem, na, az is elég creepy volt. Közepesen voltam ideges, mert az utca túloldalán lévő állomásépülettel ellentétben, ahonnan azért jöttem ki, mert három huszonéves srác üldögélt tőlem nem messze, és veszélyben éreztem magam a tök üres épületben, a hotelben még bőven volt élet, ki-be járkáltak emberek, és az egyik pincér többször is rám nézett, főleg, amikor látta, hogy odajött hozzám a srác. Amúgy a srácban sem volt rossz szándék - pakisztáni menekült, és a nyelvtanulásról beszéltünk, mert nagyon akar itt dolgozni, de csak akkor lehet, ha nagyon jól tud németül, ezért tanfolyamra jár, és nehéznek érzi a nyelvet. Azért meglátszott rajta, hogy alapvetően négy nyelven tud (pastuul, urduul, hindiül és angolul), mert amikor egy egész kicsit beszélt németül, az nekem tök jónak tűnt. Csak még keveset tud.

De visszatérve az eredeti témához - nem szeretem ezt, örülnék, ha csak tudomásul venné a telefon, hogy hol látott, és nem akarna utána az alapján reklámozni. De hát nyilván ebben (is) van a pénz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai