Vasárnap
Ez volt az eddigi legkeményebb napom a hotelben. Megcsináltam 15 szobát a terhes kolléganővel, aztán átküldtek a másik épületbe, ahol amúgy lenni szoktam - délután 3-kor a 31 elutazós, kétágyas szobából még volt 16. Merthogy esküvő volt tegnap, és szinte minden vendég késői checkoutot kért, úgyhogy délben még mindenki a szobájában volt, akkor tudott elkezdeni dolgozni a kolléganőm. Nem tudom, miért nem hívott át már az elején, de mindegy is, a lényeg, hogy délután 3-kor 16 szoba brutális, két okból kifolyólag: 1. rajtam kívül mindenkinek 3-kor jár le a munkaideje (nekem 4-kor), és 3-kor nagyon nagy katasztrófa esetén is már visszafelé tartunk a főépületbe, és 2. nekem el kellett érnem a fél 6-os vonatot, és hát a siker erősen valószínűtlennek tűnt 3-kor. Végül az lett, hogy a végén hatan csináltuk egy darabig, aztán engem elküldtek, hogy elérjem a buszt, ami levisz a vonathoz. Nem tudom, a többiek meddig voltak még ott azzal a kb. 7-8 szobával, ami 4-kor még hátra volt, de biztos, hogy sokáig.
Nagy szerencse, hogy már csak háromszor megyek, mert már semmi kedvem hozzá. Igaz, nagyjából belejöttem, és bár még mindig nem vagyok olyan gyors, mint a többiek, sokat gyorsultam, valamint már nem akar leszakadni a karom meg a derekam, de akkor is... Az még mindig tök gáz, hogy szembe mindenki mindenkivel puszipajtás, de olyan durván kibeszélik egymást egymás háta mögött, hogy az valami hihetetlen. Kétszínű egy társaság, az tuti.
Most még találkozom Györgyivel, mert ezer éve, de legalább két hónapja nem láttuk egymást, aztán skype-olok anyuékkal, és nagyon jó lesz nekem mindkét program, igazi pihenés. Utána még matricát kell nyomtatni meg vagdosni az ovisoknak, plusz át kell gondolni, mit akarok csinálni velük holnap meg kedden, aztán még meg kell írni pár e-mailt, aztán nem ártana majd aludni.
Amúgy ismét rájöttem, hogy a Kissyfur, amit annyira szeretek, nem abból a négy-öt részből áll, ami magyar szinkronnal ismert otthon, hanem összesen 25-ből, úgyhogy szépen be fogom szerezni az összeset, és ebéd mellé egy darabig Kissyfurt fogok nézni. Meg Blossomot, ami még a Disney-délutánban ment a '90-es években, és Mayim Biyalik volt a főszereplője, aki manapság Sheldon barátnője a TBBT-ben. Meg persze Family Guyt, mert még csak a 9. évadnál járok, de egyrészt kell néha egy kis szünet, mert az a sorozat nagyon beteg, másrészt kicsit megakadtam egy 43 perces karácsonyi extránál, amihez nincs kedvem, de ha kihagyom, el fogom felejteni, és karácsonykor sem fogom megnézni. Tudom, az élet nagy problémái.
Már csak annyi kell, hogy Tomi is velem legyen Bécsben, és akkor minden szuper lesz. Az majd szeptemberben jön el, de az jövő utáni héttől számítva már csak két hónap, ami csak nyolc hét, ami pikk-pakk el fog telni.
Nagy szerencse, hogy már csak háromszor megyek, mert már semmi kedvem hozzá. Igaz, nagyjából belejöttem, és bár még mindig nem vagyok olyan gyors, mint a többiek, sokat gyorsultam, valamint már nem akar leszakadni a karom meg a derekam, de akkor is... Az még mindig tök gáz, hogy szembe mindenki mindenkivel puszipajtás, de olyan durván kibeszélik egymást egymás háta mögött, hogy az valami hihetetlen. Kétszínű egy társaság, az tuti.
Most még találkozom Györgyivel, mert ezer éve, de legalább két hónapja nem láttuk egymást, aztán skype-olok anyuékkal, és nagyon jó lesz nekem mindkét program, igazi pihenés. Utána még matricát kell nyomtatni meg vagdosni az ovisoknak, plusz át kell gondolni, mit akarok csinálni velük holnap meg kedden, aztán még meg kell írni pár e-mailt, aztán nem ártana majd aludni.
Amúgy ismét rájöttem, hogy a Kissyfur, amit annyira szeretek, nem abból a négy-öt részből áll, ami magyar szinkronnal ismert otthon, hanem összesen 25-ből, úgyhogy szépen be fogom szerezni az összeset, és ebéd mellé egy darabig Kissyfurt fogok nézni. Meg Blossomot, ami még a Disney-délutánban ment a '90-es években, és Mayim Biyalik volt a főszereplője, aki manapság Sheldon barátnője a TBBT-ben. Meg persze Family Guyt, mert még csak a 9. évadnál járok, de egyrészt kell néha egy kis szünet, mert az a sorozat nagyon beteg, másrészt kicsit megakadtam egy 43 perces karácsonyi extránál, amihez nincs kedvem, de ha kihagyom, el fogom felejteni, és karácsonykor sem fogom megnézni. Tudom, az élet nagy problémái.
Már csak annyi kell, hogy Tomi is velem legyen Bécsben, és akkor minden szuper lesz. Az majd szeptemberben jön el, de az jövő utáni héttől számítva már csak két hónap, ami csak nyolc hét, ami pikk-pakk el fog telni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése