Nyár van, nyár
És én nem szeretnék lemaradni róla.
Ha itt maradok Taferlben, és kibírom szeptemberig (amire nulla esélyt látok), akkor lesz pénzem, viszont zsinórban a harmadik otthoni nyárból maradok ki. Tihanyi levendulafesztivál, tóúszások, Mesterségek Ünnepe, ismét pápá. (Jó, ez utóbbiról tavaly nem maradtam le, mert pont egy nappal előtte repültem haza Máltáról.) De nem is csak a nyárból való kimaradás rossz. Nekem kell a jó közérzethez, hogy elmehessek moziba, és megnézhessek filmeket. Általában nem sok olyan van egyszerre, ami érdekel, de most ott a Bazi nagy görög lagzi második része (az első részt hatalmas baráti társasággal néztük meg, anyuék barátaival és a gyerekeikkel, óriási élmény volt, ezért maradt fontos számomra maga a film is), az Alice Tükörországban, jön a Dory nyomában, a háziállatos animációs film... Tudom, nézzem meg ezeket apránként, amikor Bécsben vagyok, de én nem akarok németül filmet nézni. Hallok elég német karattyolást, kikapcsolódni magyarul vagy angolul szeretnék. Nem, utólag beszerezve nem lesznek jók ezek a filmek, moziba szeretnék menni. Ugyanígy szükségem van arra, hogy megnézhessem a Fővárosi Nagycirkusz mindegyik előadását legalább egyszer, lehetőleg Danival, de ha jön más is, esetleg egyedül kell menni, az sem baj.
Észrevettem, hogy sokat nyafogok mostanában a blogon, és bocsánatot kérek érte attól, akit zavar. Gondolom, hogy picsogásnak tűnik, merthogy a saját lábamon jöttem Taferlbe, tehát csak én tehetek róla, hogy itt talált a nyár. Ettől még erős honvágyam kezd lenni. Legkésőbb kéthetente haza szoktam menni, és épp most telt el két hét úgy, hogy nem voltam otthon. És nem jó. Hiányzik a családom meg a kis lakásom. Míg az előző albérlet legalább jó volt, most sem a bécsi, sem a taferli szoba nem jó, sőt nagyon messze van a jótól. Bécsben semmit sem lehet csinálni, mert minden hangos. Hétfőn fél 10-re értem haza, megkérdeztem a lakótársat, aki épp a konyhában volt, baj-e, ha kb. fél óra pihenés után még főzök, mondta, dehogy. Aztán kijött, hogy csak be szeretné csukni a konyhaajtót, mert minden mozdulatomat hallja a szobájában. Persze, hogy hallja, papírból vannak a falak, ráadásul úgy recseg a parketta, hogy az valami őrjítő. Néha későn ér haza, amikor én már lefeküdtem. Attól kezdve, hogy elfordítja a kulcsot a zárban, odáig, hogy eléri az ágyát, minden mozdulatát, minden lépését hallom. Hogy a fenébe lehet így élni? (Amúgy a harmadikon vagyunk, és tökéletesen hallható a ház alatt elhaladó metró is - számomra is, pedig nekem van gond a hallásommal. Ez mi már?) Itt, Taferlben meg harmadik hete egy egyágyas szobában vagyunk ketten, ahol lépni nem lehet, akkora, viszont a szomszédunk egy pincér, aki hajnali 2 körül jár haza, és úgy csapkod mindent, hogy pl. most hajnalban, amikor elment zuhanyozni, zakatoló szívvel riadtam fel a be-, majd később a kivágódó zuhanyzóajtóra is.
Amúgy továbbra is minden szempontból csodás a hely. Tomi tegnap este 8 körül a húga autójával indult vissza otthonról, miután az övén hengerfejet kell cserélni, itt meg kocsi nélkül nem lehet létezni. 9-kor, tehát este 9-kor hívták fel innen, hogy ma mégsem délután fél 2-kor kezd, hanem reggel 9-kor. Hogy nem normálisak, az is biztos. És ha úgy döntött volna, hogy ma délelőtt jön vissza? Akkor bocsi, rácsesztél? Durva, ahogy játszanak az ember idejével. Tomi ennek nyomán felvázolt egy olyan tervet, hogy esetleg június végén együtt húzhatnánk el innen, aztán én júliusban ott lehetnék Bécsben ebben a remek szobában, remélhetőleg a nyelviskolában dolgoznék, ő meg tarthatna egy hónap szünetet, aminek nagyját otthon tölthetné, befejezhetné a házát, meg esetleg kialudhatná magát. Hát, ha ez lesz, csak annyi különbséggel, hogy a végén mégsem kapom meg a nyelviskolai munkát, akkor felmondom a szobabérletet, és én is hazamegyek, de egész nyárra. (A Sümeg-Pest nem olyan szörnyű távolság, mint a Taferl-Pest.) Aztán szeptembertől meglátjuk, mi legyen, hol legyünk, mivel próbálkozzunk. De szép is lenne... Olyan ötlet is felmerült, hogy június végén elmegyünk Máltára pár napra. Mindenképpen szeretnénk majd, de ha lesz munkám, szeptemberben nem fogunk tudni. A június még elviselhető hőség szempontjából, ezért merült fel a gondolat. Tomi így is, úgy is beírta magát 6 nap szabadságra a hónap végére, én meg időzíthetném úgy a felmondást, hogy a szabadsága elején szabaduljak, és akkor mehetnénk úgy, hogy azért az utolsó két ovis napra már Bécsben legyek. Repülőjegy otthonról van olcsón, a szállás nem lenne drága, mert többen mondták, hogy lakjunk náluk, ha megyünk (nyilván meghívnánk az illetőket vacsorára, vagy valami), szóval én úgy számolom, hogy kb. 150 euróból ki lehet hozni fejenként kb. 4 napot.
Az a lényeg, hogy nagyon szeretnék otthon lenni legalább két napot. Majd megtanulok rövidebb bejegyzéseket írni, ígérem.
Ha itt maradok Taferlben, és kibírom szeptemberig (amire nulla esélyt látok), akkor lesz pénzem, viszont zsinórban a harmadik otthoni nyárból maradok ki. Tihanyi levendulafesztivál, tóúszások, Mesterségek Ünnepe, ismét pápá. (Jó, ez utóbbiról tavaly nem maradtam le, mert pont egy nappal előtte repültem haza Máltáról.) De nem is csak a nyárból való kimaradás rossz. Nekem kell a jó közérzethez, hogy elmehessek moziba, és megnézhessek filmeket. Általában nem sok olyan van egyszerre, ami érdekel, de most ott a Bazi nagy görög lagzi második része (az első részt hatalmas baráti társasággal néztük meg, anyuék barátaival és a gyerekeikkel, óriási élmény volt, ezért maradt fontos számomra maga a film is), az Alice Tükörországban, jön a Dory nyomában, a háziállatos animációs film... Tudom, nézzem meg ezeket apránként, amikor Bécsben vagyok, de én nem akarok németül filmet nézni. Hallok elég német karattyolást, kikapcsolódni magyarul vagy angolul szeretnék. Nem, utólag beszerezve nem lesznek jók ezek a filmek, moziba szeretnék menni. Ugyanígy szükségem van arra, hogy megnézhessem a Fővárosi Nagycirkusz mindegyik előadását legalább egyszer, lehetőleg Danival, de ha jön más is, esetleg egyedül kell menni, az sem baj.
Észrevettem, hogy sokat nyafogok mostanában a blogon, és bocsánatot kérek érte attól, akit zavar. Gondolom, hogy picsogásnak tűnik, merthogy a saját lábamon jöttem Taferlbe, tehát csak én tehetek róla, hogy itt talált a nyár. Ettől még erős honvágyam kezd lenni. Legkésőbb kéthetente haza szoktam menni, és épp most telt el két hét úgy, hogy nem voltam otthon. És nem jó. Hiányzik a családom meg a kis lakásom. Míg az előző albérlet legalább jó volt, most sem a bécsi, sem a taferli szoba nem jó, sőt nagyon messze van a jótól. Bécsben semmit sem lehet csinálni, mert minden hangos. Hétfőn fél 10-re értem haza, megkérdeztem a lakótársat, aki épp a konyhában volt, baj-e, ha kb. fél óra pihenés után még főzök, mondta, dehogy. Aztán kijött, hogy csak be szeretné csukni a konyhaajtót, mert minden mozdulatomat hallja a szobájában. Persze, hogy hallja, papírból vannak a falak, ráadásul úgy recseg a parketta, hogy az valami őrjítő. Néha későn ér haza, amikor én már lefeküdtem. Attól kezdve, hogy elfordítja a kulcsot a zárban, odáig, hogy eléri az ágyát, minden mozdulatát, minden lépését hallom. Hogy a fenébe lehet így élni? (Amúgy a harmadikon vagyunk, és tökéletesen hallható a ház alatt elhaladó metró is - számomra is, pedig nekem van gond a hallásommal. Ez mi már?) Itt, Taferlben meg harmadik hete egy egyágyas szobában vagyunk ketten, ahol lépni nem lehet, akkora, viszont a szomszédunk egy pincér, aki hajnali 2 körül jár haza, és úgy csapkod mindent, hogy pl. most hajnalban, amikor elment zuhanyozni, zakatoló szívvel riadtam fel a be-, majd később a kivágódó zuhanyzóajtóra is.
Amúgy továbbra is minden szempontból csodás a hely. Tomi tegnap este 8 körül a húga autójával indult vissza otthonról, miután az övén hengerfejet kell cserélni, itt meg kocsi nélkül nem lehet létezni. 9-kor, tehát este 9-kor hívták fel innen, hogy ma mégsem délután fél 2-kor kezd, hanem reggel 9-kor. Hogy nem normálisak, az is biztos. És ha úgy döntött volna, hogy ma délelőtt jön vissza? Akkor bocsi, rácsesztél? Durva, ahogy játszanak az ember idejével. Tomi ennek nyomán felvázolt egy olyan tervet, hogy esetleg június végén együtt húzhatnánk el innen, aztán én júliusban ott lehetnék Bécsben ebben a remek szobában, remélhetőleg a nyelviskolában dolgoznék, ő meg tarthatna egy hónap szünetet, aminek nagyját otthon tölthetné, befejezhetné a házát, meg esetleg kialudhatná magát. Hát, ha ez lesz, csak annyi különbséggel, hogy a végén mégsem kapom meg a nyelviskolai munkát, akkor felmondom a szobabérletet, és én is hazamegyek, de egész nyárra. (A Sümeg-Pest nem olyan szörnyű távolság, mint a Taferl-Pest.) Aztán szeptembertől meglátjuk, mi legyen, hol legyünk, mivel próbálkozzunk. De szép is lenne... Olyan ötlet is felmerült, hogy június végén elmegyünk Máltára pár napra. Mindenképpen szeretnénk majd, de ha lesz munkám, szeptemberben nem fogunk tudni. A június még elviselhető hőség szempontjából, ezért merült fel a gondolat. Tomi így is, úgy is beírta magát 6 nap szabadságra a hónap végére, én meg időzíthetném úgy a felmondást, hogy a szabadsága elején szabaduljak, és akkor mehetnénk úgy, hogy azért az utolsó két ovis napra már Bécsben legyek. Repülőjegy otthonról van olcsón, a szállás nem lenne drága, mert többen mondták, hogy lakjunk náluk, ha megyünk (nyilván meghívnánk az illetőket vacsorára, vagy valami), szóval én úgy számolom, hogy kb. 150 euróból ki lehet hozni fejenként kb. 4 napot.
Az a lényeg, hogy nagyon szeretnék otthon lenni legalább két napot. Majd megtanulok rövidebb bejegyzéseket írni, ígérem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése