Itthon és edzés ❤
Annyira hiányzik az edzés, és annyira jó mindig, amikor tudok menni.
Ma 6-kor keltem, és ebben a tanévben utoljára elmentem az ovikba. Az egyik helyen az utolsó csoporttól nem tudtam rendesen elköszönni, mert az utolsó pillanatban közölték, hogy ki kell vonulni az aulába, és még a bejelentettnél is 5-6 perccel korábban kivitték a gyerekeket. Ez kissé bosszantott, főleg úgy, hogy eleve elment 20-25 perc az időmből azzal, hogy pont reggel volt a szülinapi evészet a gyerekeknek, de hát nyilván senkit sem érdekel, hogy most akkor az angoltanár elköszön-e vagy sem, persze az angoltanáron kívül. A másik helyen aztán énekeltek nekem, mégpedig a barátságdalukat, ugyanis a barátjukká fogadtak ❤, sőt virágot is kaptam tőlük. Fél 1-re hazaértem, otthon kényelmesen megebédeltem egy jó Family Guy mellé, majd rohantam a buszhoz.
6-ra értem haza, illetve kicsit később, mert késtünk. A buszon a mellettem lévő dupla ülésen egy idős bácsi ült, aki végig telefonált meg skype-olt. Utóbbit fülhallgató nélkül, így aztán a beszélgetőpartnere, egy bizonyos Margitka hangját és mondanivalóját az egész busznak volt szerencséje megismerni max. hangerőn a 3 órás útból kb. fél órában (összesítve). Olyanokról beszélgettek, hogy a gyerekük válása milyen csúnya, és mennyire megszenvedi az unoka, és melyik szülőnek van igaza, és mit mondott a menyük a fiuknak, és hogy képzeli. Meg Margitka vegyen süteményt a bácsinak, de ő nem akart, sőt letorkolta a férjét, hogy még ott van a rengeteg sütemény tegnapról. Közben a háttérben konstans sírt egy kisgyerek. Tök kínos volt az egész, és egy idő után már baromira idegesített is. Szerencsére amikor már épp elértem a türelmem végét, már a Népligetnél voltunk. Amúgy a buszon kicsit sikerült elaludni, és eléggé szürreális volt arra ébredni, hogy Bábolna előtt letérünk az autópályáról, és mindenféle falvakon meg erdőkön keresztül döcögünk ötvennel. Mivel még nem tértem egészen magamhoz, felmerült bennem a kérdés, vajon meglesz-e még a vesém, mire hazaérek, megőrült-e a sofőr, elrabolta-e a buszt, vagy mi történik. Aztán eltűnt a domb az úttalan út meg az autópálya közül, és kiderült, hogy utóbbin masszív dugó van. Szóval semmi szervkereskedelem nem volt a dologban, csak kikerültük a sort.
Hazajöttem, lepakoltam, elmentem az Aldiba, és vettem mézet, mert már nagyon hiányzott a mézzel készült kakaóm. Meg sajtot, mert holnap reggel melegszendvicset eszem hónapok óta először, hú, de várom! Pumpernickellel fog készülni, ami nem kenyér, ezért nem is olyan jó, mint az igazi melegszendvics, de pótlásnak azért elmegy.
Végül elmentem 8-tól 10-ig edzeni, és hát rég volt már ilyen jó. El kéne intézni, hogy legyen online bekapcsolódási lehetőség. Simán kifizetném az óra díját, ha Bécsből is edzhetnék K-val. Amúgy az az érdekesség van, hogy eltörölték a dupla óra esetén az 1700 Ft-os napijegyre ráfizetendő 500 Ft-os díjat. Háhá! Pofátlanság is volt bevezetni. Most meg azon töprengek, hogy ha korán kelnék, mondjuk 7-kor, ami már így is egy órával több alvás, mint az elmúlt öt napon, akkor kimehetnék futni a Margitszigetre, és az is nagyon jó lenne nekem. Utána még beleférne a napba a többi teendő úgy, hogy kora délután odaérjek a szüleimhez. Hát, ezen még gondolkodom.
Robin Schulz - Sugar
Ma 6-kor keltem, és ebben a tanévben utoljára elmentem az ovikba. Az egyik helyen az utolsó csoporttól nem tudtam rendesen elköszönni, mert az utolsó pillanatban közölték, hogy ki kell vonulni az aulába, és még a bejelentettnél is 5-6 perccel korábban kivitték a gyerekeket. Ez kissé bosszantott, főleg úgy, hogy eleve elment 20-25 perc az időmből azzal, hogy pont reggel volt a szülinapi evészet a gyerekeknek, de hát nyilván senkit sem érdekel, hogy most akkor az angoltanár elköszön-e vagy sem, persze az angoltanáron kívül. A másik helyen aztán énekeltek nekem, mégpedig a barátságdalukat, ugyanis a barátjukká fogadtak ❤, sőt virágot is kaptam tőlük. Fél 1-re hazaértem, otthon kényelmesen megebédeltem egy jó Family Guy mellé, majd rohantam a buszhoz.
6-ra értem haza, illetve kicsit később, mert késtünk. A buszon a mellettem lévő dupla ülésen egy idős bácsi ült, aki végig telefonált meg skype-olt. Utóbbit fülhallgató nélkül, így aztán a beszélgetőpartnere, egy bizonyos Margitka hangját és mondanivalóját az egész busznak volt szerencséje megismerni max. hangerőn a 3 órás útból kb. fél órában (összesítve). Olyanokról beszélgettek, hogy a gyerekük válása milyen csúnya, és mennyire megszenvedi az unoka, és melyik szülőnek van igaza, és mit mondott a menyük a fiuknak, és hogy képzeli. Meg Margitka vegyen süteményt a bácsinak, de ő nem akart, sőt letorkolta a férjét, hogy még ott van a rengeteg sütemény tegnapról. Közben a háttérben konstans sírt egy kisgyerek. Tök kínos volt az egész, és egy idő után már baromira idegesített is. Szerencsére amikor már épp elértem a türelmem végét, már a Népligetnél voltunk. Amúgy a buszon kicsit sikerült elaludni, és eléggé szürreális volt arra ébredni, hogy Bábolna előtt letérünk az autópályáról, és mindenféle falvakon meg erdőkön keresztül döcögünk ötvennel. Mivel még nem tértem egészen magamhoz, felmerült bennem a kérdés, vajon meglesz-e még a vesém, mire hazaérek, megőrült-e a sofőr, elrabolta-e a buszt, vagy mi történik. Aztán eltűnt a domb az úttalan út meg az autópálya közül, és kiderült, hogy utóbbin masszív dugó van. Szóval semmi szervkereskedelem nem volt a dologban, csak kikerültük a sort.
Hazajöttem, lepakoltam, elmentem az Aldiba, és vettem mézet, mert már nagyon hiányzott a mézzel készült kakaóm. Meg sajtot, mert holnap reggel melegszendvicset eszem hónapok óta először, hú, de várom! Pumpernickellel fog készülni, ami nem kenyér, ezért nem is olyan jó, mint az igazi melegszendvics, de pótlásnak azért elmegy.
Végül elmentem 8-tól 10-ig edzeni, és hát rég volt már ilyen jó. El kéne intézni, hogy legyen online bekapcsolódási lehetőség. Simán kifizetném az óra díját, ha Bécsből is edzhetnék K-val. Amúgy az az érdekesség van, hogy eltörölték a dupla óra esetén az 1700 Ft-os napijegyre ráfizetendő 500 Ft-os díjat. Háhá! Pofátlanság is volt bevezetni. Most meg azon töprengek, hogy ha korán kelnék, mondjuk 7-kor, ami már így is egy órával több alvás, mint az elmúlt öt napon, akkor kimehetnék futni a Margitszigetre, és az is nagyon jó lenne nekem. Utána még beleférne a napba a többi teendő úgy, hogy kora délután odaérjek a szüleimhez. Hát, ezen még gondolkodom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése