Fantasztikus

Elkezdődött az, amire nem számítottam. Pár napja mindenért én vagyok a hibás, azért is, amit más szúrt el. Nem tett törölközőt a szobákba a kolléganő? Hogy képzeltem, hogy nem tettem? (Igaz, még sosem engedtek bemenni a fürdőbe, de hát nyilván gondolatolvasással is foglalkozom, szóval tudhattam volna, hogy most már kötelező bemennem.) Nem zárta be az egyik szoba ajtaját a kolléganő? Mit képzelek, hogy nem zártam be? Ha onnan ellopnak valamit, azért engem vesznek elő! De... de... még sosem volt szabad bezárnom egy szobát sem, mert a kolléganő mindig megnézi az ágyakat. Válasz: ez maradós szoba, ezt nem nézi meg. Csak a konfliktuskerülés akadályozott meg abban, hogy ez legyen a reakcióm: "Hányszor voltál ott, amikor a kolléganővel dolgoztam? Ja, egyszer sem? Akkor miért hazudtolsz meg?" Úgy érzem magam, mint az óvodában, a legrosszabb fajta dedó ez. Tomi amúgy azon lepődött meg, hogy ez csak most kezdődött el, mindenesetre szerinte fél évig, esetleg egyig is eltart. Hahaaa! Azt, sajnos, nem fogom megvárni. Szerződés ugyan még mindig nincs a kezemben, de utána fogok nézni, mit mond a törvény, mennyi a felmondási idő (szinte biztos vagyok benne amúgy, hogy két hét), és húzok innen a hónap végén, mint a vadlibák. Közös szabadnapunk még nem volt Tomival, viszont annyi időnk sincs együtt, hogy legalább egy filmet megnézzünk, nemhogy még el is menjünk valahová, vagy valami. Utoljára múlt pénteken sétáltunk. Ez egy katasztrófa, ebbe csak belekeseredni lehet. Én elhiszem, hogy van, aki kénytelen ezt a munkát végezni, mert otthon nem kap, vagy hitele van, és otthon soha az életben nem tudná törleszteni, nekem viszont nem kötelező itt lenni, én erre nem vagyok rászorulva. Én haza fogok menni. Még kiszedem a nyelviskolából, hogy most akkor csak játszadozunk, vagy esetleg július 1-jétől valóban van náluk állásom, mert amennyiben nincs, már mondom is fel az albérletet, és július 1-jén már itt sem vagyok ebben a remekbe szabott országban. Nagyon tele a bakancsom. Ja, amúgy ma átköltöztünk a franciaágyas szobába. Ez a szoba alig nagyobb, mint a másik, csak be van szorítva egy franciaágy. Mozdulni alig lehet tőle, csodálatos ez is.

Tervek azok vannak. Vagy Pest, Tomi meg még marad, vagy Sümeg, akkor Tomi is lehet, hogy jön, vagy Bécs, és akkor később jön. De igazából már hányok Ausztriától, nagyon mélyen csalódtam benne, és nem vagyok hajlandó beletörődni, hogy a három diplomámmal, a CELTA-mmal meg a tíz év tanítási tapasztalatommal takarítónőnek vagyok jó. Akkor inkább legyen rossz otthon.