Bónusz túra

Tegnap este lejöttem Tomihoz, mert már nagyon hiányzott, és így többet lehetünk együtt. (Amúgy csak ma délután jöttem volna.) Két vonat, egy busz, másfél óra. Elvileg. Csakhogy a második vonat öt percet késett, és nekem pont öt percem lett volna átszállni a buszra. A busz nyilván nem várt meg. Elindultam gyalog, gondoltam, majd valahol megvárom a következő buszt. Az első megállóban kiderült, hogy nincs következő busz, a fél 8-as a napi utolsó. Gyalogoltam tovább. Pöchlarn picike, tegnap ünnep volt, tehát nem volt nyitva semmi, tehát nem ülhettem be valahová, hogy megvárjam, amíg Tomi végez, és megkérjem, hogy jöjjön értem. Úgyhogy jöttem. Tempósan, csak úgy füstölt alattam az aszfalt. 8 és fél kilométer, a Google Maps szerint 2 óra séta. Eléggé aggasztott, hogy 1. ebben az országban a jelek szerint lakott településen belül sem szokás járdát építeni, 2. egyértelmű volt, hogy rám fog sötetedni, és féltem, hogy az erdőben. Végül alig kellett erdőben menni, és a szomszéd falu végén, nyílt terepen jártam, amikor teljesen sötét lett, de onnan már kb. 5-10 perc alatt beértem ebbe a faluba. Elsőre meglett Tomi szállása és szobája is, aminek nagyon örültem. Végül kb. másfél óra alatt értem ide. Azért többet nem szeretném ezt a kirándulást, ha nem muszáj.