Tavasz és hattyúk

Ma vettem észre először, hogy tavasz van, vagy valami olyasmi. Amikor megérkeztem Pestre, melegem volt a téli kabátban, úgyhogy vásárolni már pólóra vett farmerkabátban indultam, és úgy pont jól elvoltam. Valahogy minden tél végén hihetetlennek tűnik, hogy lesz még meleg is. Ez idén sincs másként, de azért ez a mai 14 fok biztató volt.

Múlt hétvégén itt volt az Orosz Királyi Balett (vagy ha nem pont ez a nevük, akkor bocs), és előadták A hattyúk tavát. Sokáig tépelődtem, elmenjek-e, mert szeretem a balettet, és A fekete hattyú óta nagyon szeretném látni ezt az előadást, de végül úgy döntöttem, kihagyom, mert drága, és ki tudja, lesz-e már akkorra munkám, és ha igen, kell-e dolgozni hétvégén. (Ezen mondjuk felesleges volt aggódni, höhö.) Hát, szemlátomást én jártam jól. Állítólag a földszinti nézőtér első 16-18 sorából csak deréktól felfelé lehetett látni a táncosokat, mert nem lejt a nézőtér, szóval az előadás helyett a többi néző fejét lehetett csodálni. Ez tizensok ezer forintért kicsit meredeknek tűnik. A nézők persze kiverték a balhét, és annak, aki elég hangosan háborgott, még a helyszínen visszaadták a jegy teljes árát. Mármint annak, aki szombat délelőtt volt az előadáson, mert délutánra nem maradt készpénze a szervezőknek, így a délutáni panaszkodók csak valami papírt kaptak, hogy jogos a panaszuk. (Ez mekkora egyébként? Délelőtt kitör a botrány, és délután ugyanúgy lenyomják az előadást mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül?) Amúgy az, ahogy a szervezők a Facebookon reagáltak a tucatjával dőlő panaszokra, vérciki volt. Mindenkinek azt írták, hogy ők a helyszínen orvosolták a problémát, minden olyan nézőt, aki nem látott rendesen, átültettek olyan helyre, ahonnan lehetett látni, és mossák kezeiket. Sosem fogom megérteni, miért kell, illetve miért éri meg ilyen arcátlan, arrogáns módon hazudni, de hát mindegy is.Most meg olvasom, hogy a szervező bejelentette, az elégedetlen nézők (illetve az első 16 sor nézői) visszakapják a jegyár felét. Értitek, a felét. Többekben felmerült a kérdés, számukra szerveznek-e majd egy olyan előadást, amikor csak deréktól lefelé fogják látni a táncosokat, vagy mi indokolja azt a döntést, hogy csak a pénzük felét kapják vissza. Olyan dolgok vannak, komolyan. Nagy szerencse, hogy nem vettem jegyet, jó eséllyel elfüstölt volna az agyam az élmény hatására. (Murphyvel való kapcsolatomat ismerve nem kétlem, hogy a földszintre szólt volna a jegyem.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai