Jó hírek és hibák

1. Úgy néz ki, megint megyek Kartitschba pár napra, húsvét után meg Szlovákiába szintén pár napra.
2. A szerkesztő megdicsérte a legutóbbi fordításomat is.

Ezen kívül sokat gondolkodom azon, milyen hibák vezettek a jelenlegi helyzetemhez.
1. Nem kellett volna amerikanisztika-német szakot végezni, inkább programozónak kellett volna menni, vagy elvégezni egy (vagy több) bármilyen OKJ-s tanfolyamot (kivéve idegenvezető, mert az az ismerőseim tapasztalata alapján már otthon sem elég ahhoz, hogy az ember munkát kapjon, hát még külföldön).
2. Meg kellett volna ülni a seggemen Máltán. Igaz, hogy a második körben elég tré volt a meló, de mostanra nettó 1500 euró körül keresnék vele, 600-ból megélnék, és annyi félretett pénzem lenne, hogy soha többé nem kellene feszülnöm a pénzhiányon. Plusz a fordítások tiszteletdíját egy az egyben félretehetném. Az mondjuk nagy hátrány, hogy ez esetben jó eséllyel nem ismertem volna meg Györgyit, Fruzsit és Mutocskát, valamint T-t sem.

Megjegyzések

  1. Jajdedrága vagy! :) <3 Èn nagyon örülök, hogy itt vagy, és mostmár tényleg össze kell jönnie valami jónak munkaügyben!!!! ++++

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 És hát legyen igazad. Azon gondolkodtam, Máltán elsőre 5 hét volt, mire állást kaptam, és itt most tulajdonképpen pont 5 hete vagyok kint, szóval tényleg nagyon bele kell már húznia annak az állásnak.

      Törlés
  2. Édes Kincs! Én már Máltán is olvastalak, csak titokban. ;) Aztán, várj még egy 40 évet arra nézve, hogy valóban 'hibának' nevezd a szakirányod. Egyelőre csak annyi biztos, hogy utólag nehéz időszakként fogod emlegetni a bécsi életed. :) Csatlakozom az előttem szólóhoz, egy olyan klisével, hogy "nem eshet örökké..." :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, tényleg nem fog örökké esni... És köszönöm szépen :) Tényleg nem tudom, mi az, amit még nem tettem meg a cél érdekében, de nem hinném, hogy még sok ilyen lenne. Napi 15-20 pályázatot küldtem ki a héten, és még most is van egy Word dokumentumban tizenpár olyan ajánlat, amire már nincs agyam írni. Hátha... (Nem mintha nagyon szeretnék mosogatni vagy takarítani, de hát valahogy csak meg kellene kapaszkodni.)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai