Holland palacsintaest, második felvonás
A helyszín ezúttal Budapest volt. Amikor Robin pár hónapja meghirdette az eseményt, azonnal teljesen izgatott lettem, mert a bécsi palacsintázás nagyon-nagyon jó élmény volt. Rékát és Danit hívtam, hogy jöjjenek el velem, és mindketten jöttek is, aminek nagyon örültem.
A nap úgy indult, hogy shoppingoltam egyet a Corvinban - nagy szükségem volt már rá, mert ugyan nem gyakran szoktam, de néha jót tesz a hangulatomnak, és időtlen idők óta nem voltam már. Gondoltam, veszek ruhát, úgyis rég vettem bármit is. Hát... Én nem tudom, itt a tavasz (szinte), és annyira semmilyen felhozatal van az üzletekben, hogy tök szomorú. Szerettem volna például tavaszi/nyári pizsamát (póló + rövidnadrág változatot), de vagy rondák voltak, vagy rájuk volt írva, hogy így meg úgy várom a reggeli kávét, amivel nehezen tudok azonosulni, mivel sosem iszom kávét. Négy üzletben összesen három pólót láttam, ami tetszett, ebből egy úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya. Sebaj, a másik kettőt elhoztam. Jártam egy kört a könyvesboltban is, nyilván, és egy tök jó könyvsorozatra bukkantam, valami olyasmi, hogy illusztrált bevezetés ebbe meg abba. Szerencse, hogy drágák a kötetei, különben még a kezemben maradt volna egy-kettő. Olyan jól megjegyeztem a sorozat címét, hogy semmilyen keresőszóval nem akadok rá. Akkor útbaigazítás: Corvin, Alexandra alagsori szinje, a bolt mozgólépcsőjével pont szemben látható forgó állvány. Ilyen kötetcímek vannak, hogy "Az iszlám", "A filozófia", "Kant", "Kirkegaard", "Logika", plusz vannak olyanok, hogy pl. gyerekpszichológia, és arról szól, hogyan jöhetsz rá, mire utal egy gyerek furcsa viselkedése. Mindegyik könyv tényleg sűrűn illusztrált, és amennyit láttam belőle, abszolút közérthetően magyaráz. (Felcsillant a remény, hogy mégis megszerethetem a filozófiát.) Ja, az egész angolul van, de szerintem csak idő kérdése, hogy megjelenjen magyarul is.
2-kor a Bazilikánál volt a találkozó a palacsintásokkal, onnan indultunk várost nézni. Megint volt nagy kör, ahol mindenki bemutatkozott, és két olyan srác is eljött, aki már Bécsben is ott volt. A kb. 20 emberből hárman voltunk magyarok, ketten budapestiek, Robin meg is kért minket, hogy legyünk mi az idegenvezetők. Felvázolta, kb. mit nézne meg szívesen, aztán elindultunk. Bementünk a Bazilikába, ahol többen teljesen megdöbbentek, hogy őrizgetünk egy mumifikálódott jobb kezet, úgyhogy akkor őket tovább sokkoltam azzal, hogy van minden évben körmenet is a Szent Jobbhoz kapcsolódóan. Szerintem annak, aki adott kultúrában nőtt fel, mindig vicces, amikor egy kívülálló megdöbben valamin, ami neki tök természetes. Na jó, azért felhívtam a figyelmüket arra is, hogy angolul is ott van a dolog története a kápolna falán, úgyhogy akkor többen el is olvasták.
A Bazilikától lesétáltunk a Dunához, megcsodáltuk az Akadémiát, a Lánchidat meg a Várnegyed Pestről látható részeit, majd a cipős emlékműhöz értünk, végül a Parlamenthez. Tök jó volt látni, hogy a külföldieknek mennyire tetszik a város. Az osztrák srác kicsit kivette a két helyi kezéből az idegenvezetői feladatot, ő mesélt el mindenhol mindent, de azért a társaságból néhányan körülöttem meg a másik pesti körül csoportosultak, és tőlünk érdeklődtek pl. arról, hol lehet jó magyar kaját enni, mikor egyesült Pest és Buda, milyen forradalmaink és szabadságharcaink voltak, stb. Én meg ezekről nagyon szeretek külföldieknek beszélni, mert tök büszke tudok lenni kis hazánkra
A Parlamentnél Robin mondta, hogy ő szeretne felmenni a Várba, mire az osztrák srác közölte, hogy nem messze onnan van egy Ronald Reagen-szobor, és azt mindenképp nézzük meg. Egy darabig azt hittem, viccel, de nem. És az lett a vége, hogy elmentünk, és megnéztük a Ronald Reagen-szobrot. Fotózkodtunk is vele. Ez... Ez... Értitek, ott az a gyönyörű város, ilyen látnivalók vannak benne, hogy Vár, Mátyás-templom, Halászbástya, és akkor Ronald Reagen szobrát tekintjük meg. Na, mindegy. Én már egy csomószor láttam a Várat közelről, a külföldiek meg így jártak.
A csapat ezután beült egy kávézóba, én meg hazajöttem. Egyrészt kockásra fagytam a farmerkabátomban (túl hamar örültem a tavasznak), másrészt a kávézóra ki volt írva, hogy egy csésze kávé meg egy péksüti 990 forint, amit enyhe túlzásnak éreztem (ugyan egyiket sem fogyasztom, de nem hiszem, hogy más dolgok olcsóbbak lettek volna), és még ráadásul 5-kor skype-olni szoktunk T-vel, sőt Rékával azt beszéltük meg, hogy 6-kor a ház előtt találkozunk.
Rékával végül odasétáltunk a Deák közelében található Wombats Hostelbe, ami Pesten is nagyon szép (igaz, Bécsben kicsit szebb). Dani is hamarosan odaért. A palacsintasütés munkálataiban mundhárman részt vettünk - Réka sütött, én szeleteltem meg kentem, Dani szintén. Kialakult némi fejetlenség, mert Robin a gyártás kezdete előtti pillanatban eltűnt, és csak kb. egy óra múlva került elő. Szerintem veszekedett kicsit a hostellel. Ugyanis vett négy-öt Tefal palacsintasütőt, de hiába próbáltuk használni őket, abszolút nem reagált rájuk a főzőlap. Mert indukciós, ezért csak fémmel működik, ezek meg nem abból készültek. Hát, na, erről akár szólhatott volna is a hostel, bár könnyen lehet, hogy nem gondolták, hogy ezzel gond lehet.
Mivel Robin nem volt sehol, a két főzőlapnál eltérő módon történt az osztás. Én Bécsből még emlékeztem rá, hogy a palacsintát hatfelé kell vágni, és mindenki egy-egy szeletet kap. De ezt a túloldalon nem tudták, és mindenkinek odaadtak egy egész palacsintát. Ebből volt némi feszültség, de végül elmúlt.
A palacsinta nagyon finom volt most is, és a hangulat is szuper volt (a kezdeti feszültséget leszámítva). Megismerkedtünk pár emberrel, igaz, én most nem annyival, mint legutóbb, de ez természetes, ha az ember egy barátjával/rokonával érkezik. A szlovák srác, aki már Bécsben is ott volt, és furának tűnt többeknek, most is kicsit az volt. Ők Robinékkal később értek a hostelbe, mint mi Rékával és Danival, és mindenki bemutatkozott Rékáéknak, amikor megjöttek. Ez a srác, nekem is nyújtotta a kezét, mire mondtam neki, hogy mi már találkoztunk (egyszer az októberi, bécsi eseményen, egyszer a két órával korábbi városnézésen), mire ő: "Attól még kezet lehet fogni." :D Ez ténykérdés, kezet is fogtunk.
Fél 10 körül volt egy nagy, közös fényképezés. Dani utána elment bulizni egy társasággal, mi meg Rékával a végén majdnem becsatlakoztunk Robinék bulijába az egyik Dob utcai szórakozóhelyen, de végül nem. Egyikünknek sem volt igazán kedve, és amikor kiderült, hogy a buli belépős, eldőlt, hogy inkább hazasétálunk. Így is tettünk, és tök jó volt. Szerintem régen beszélgettünk már ennyit, és nagyon jólesett. Végül fél 1-re értem haza, de csak 3-ra múlt el a felspanolt állapot annyira, hogy el tudjak aludni.
Ha lesz még palacsintázás olyan helyen, ahová könnyen eljutok, legközelebb is megyek.
A nap úgy indult, hogy shoppingoltam egyet a Corvinban - nagy szükségem volt már rá, mert ugyan nem gyakran szoktam, de néha jót tesz a hangulatomnak, és időtlen idők óta nem voltam már. Gondoltam, veszek ruhát, úgyis rég vettem bármit is. Hát... Én nem tudom, itt a tavasz (szinte), és annyira semmilyen felhozatal van az üzletekben, hogy tök szomorú. Szerettem volna például tavaszi/nyári pizsamát (póló + rövidnadrág változatot), de vagy rondák voltak, vagy rájuk volt írva, hogy így meg úgy várom a reggeli kávét, amivel nehezen tudok azonosulni, mivel sosem iszom kávét. Négy üzletben összesen három pólót láttam, ami tetszett, ebből egy úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya. Sebaj, a másik kettőt elhoztam. Jártam egy kört a könyvesboltban is, nyilván, és egy tök jó könyvsorozatra bukkantam, valami olyasmi, hogy illusztrált bevezetés ebbe meg abba. Szerencse, hogy drágák a kötetei, különben még a kezemben maradt volna egy-kettő. Olyan jól megjegyeztem a sorozat címét, hogy semmilyen keresőszóval nem akadok rá. Akkor útbaigazítás: Corvin, Alexandra alagsori szinje, a bolt mozgólépcsőjével pont szemben látható forgó állvány. Ilyen kötetcímek vannak, hogy "Az iszlám", "A filozófia", "Kant", "Kirkegaard", "Logika", plusz vannak olyanok, hogy pl. gyerekpszichológia, és arról szól, hogyan jöhetsz rá, mire utal egy gyerek furcsa viselkedése. Mindegyik könyv tényleg sűrűn illusztrált, és amennyit láttam belőle, abszolút közérthetően magyaráz. (Felcsillant a remény, hogy mégis megszerethetem a filozófiát.) Ja, az egész angolul van, de szerintem csak idő kérdése, hogy megjelenjen magyarul is.
2-kor a Bazilikánál volt a találkozó a palacsintásokkal, onnan indultunk várost nézni. Megint volt nagy kör, ahol mindenki bemutatkozott, és két olyan srác is eljött, aki már Bécsben is ott volt. A kb. 20 emberből hárman voltunk magyarok, ketten budapestiek, Robin meg is kért minket, hogy legyünk mi az idegenvezetők. Felvázolta, kb. mit nézne meg szívesen, aztán elindultunk. Bementünk a Bazilikába, ahol többen teljesen megdöbbentek, hogy őrizgetünk egy mumifikálódott jobb kezet, úgyhogy akkor őket tovább sokkoltam azzal, hogy van minden évben körmenet is a Szent Jobbhoz kapcsolódóan. Szerintem annak, aki adott kultúrában nőtt fel, mindig vicces, amikor egy kívülálló megdöbben valamin, ami neki tök természetes. Na jó, azért felhívtam a figyelmüket arra is, hogy angolul is ott van a dolog története a kápolna falán, úgyhogy akkor többen el is olvasták.
A Bazilikától lesétáltunk a Dunához, megcsodáltuk az Akadémiát, a Lánchidat meg a Várnegyed Pestről látható részeit, majd a cipős emlékműhöz értünk, végül a Parlamenthez. Tök jó volt látni, hogy a külföldieknek mennyire tetszik a város. Az osztrák srác kicsit kivette a két helyi kezéből az idegenvezetői feladatot, ő mesélt el mindenhol mindent, de azért a társaságból néhányan körülöttem meg a másik pesti körül csoportosultak, és tőlünk érdeklődtek pl. arról, hol lehet jó magyar kaját enni, mikor egyesült Pest és Buda, milyen forradalmaink és szabadságharcaink voltak, stb. Én meg ezekről nagyon szeretek külföldieknek beszélni, mert tök büszke tudok lenni kis hazánkra
A Parlamentnél Robin mondta, hogy ő szeretne felmenni a Várba, mire az osztrák srác közölte, hogy nem messze onnan van egy Ronald Reagen-szobor, és azt mindenképp nézzük meg. Egy darabig azt hittem, viccel, de nem. És az lett a vége, hogy elmentünk, és megnéztük a Ronald Reagen-szobrot. Fotózkodtunk is vele. Ez... Ez... Értitek, ott az a gyönyörű város, ilyen látnivalók vannak benne, hogy Vár, Mátyás-templom, Halászbástya, és akkor Ronald Reagen szobrát tekintjük meg. Na, mindegy. Én már egy csomószor láttam a Várat közelről, a külföldiek meg így jártak.
A csapat ezután beült egy kávézóba, én meg hazajöttem. Egyrészt kockásra fagytam a farmerkabátomban (túl hamar örültem a tavasznak), másrészt a kávézóra ki volt írva, hogy egy csésze kávé meg egy péksüti 990 forint, amit enyhe túlzásnak éreztem (ugyan egyiket sem fogyasztom, de nem hiszem, hogy más dolgok olcsóbbak lettek volna), és még ráadásul 5-kor skype-olni szoktunk T-vel, sőt Rékával azt beszéltük meg, hogy 6-kor a ház előtt találkozunk.
Rékával végül odasétáltunk a Deák közelében található Wombats Hostelbe, ami Pesten is nagyon szép (igaz, Bécsben kicsit szebb). Dani is hamarosan odaért. A palacsintasütés munkálataiban mundhárman részt vettünk - Réka sütött, én szeleteltem meg kentem, Dani szintén. Kialakult némi fejetlenség, mert Robin a gyártás kezdete előtti pillanatban eltűnt, és csak kb. egy óra múlva került elő. Szerintem veszekedett kicsit a hostellel. Ugyanis vett négy-öt Tefal palacsintasütőt, de hiába próbáltuk használni őket, abszolút nem reagált rájuk a főzőlap. Mert indukciós, ezért csak fémmel működik, ezek meg nem abból készültek. Hát, na, erről akár szólhatott volna is a hostel, bár könnyen lehet, hogy nem gondolták, hogy ezzel gond lehet.
Ezen a ponton mi még zöldséget aprítottunk Rékával, amint az a jobb sarokban látható.
Azt hiszem, ebbe most csak almát tettek végül, mert a banán nem volt elég érett.
A fényképezés után már nem álltunk vissza sütni Rékával, a munkát olasz srácok vették át.
Mivel Robin nem volt sehol, a két főzőlapnál eltérő módon történt az osztás. Én Bécsből még emlékeztem rá, hogy a palacsintát hatfelé kell vágni, és mindenki egy-egy szeletet kap. De ezt a túloldalon nem tudták, és mindenkinek odaadtak egy egész palacsintát. Ebből volt némi feszültség, de végül elmúlt.
A palacsinta nagyon finom volt most is, és a hangulat is szuper volt (a kezdeti feszültséget leszámítva). Megismerkedtünk pár emberrel, igaz, én most nem annyival, mint legutóbb, de ez természetes, ha az ember egy barátjával/rokonával érkezik. A szlovák srác, aki már Bécsben is ott volt, és furának tűnt többeknek, most is kicsit az volt. Ők Robinékkal később értek a hostelbe, mint mi Rékával és Danival, és mindenki bemutatkozott Rékáéknak, amikor megjöttek. Ez a srác, nekem is nyújtotta a kezét, mire mondtam neki, hogy mi már találkoztunk (egyszer az októberi, bécsi eseményen, egyszer a két órával korábbi városnézésen), mire ő: "Attól még kezet lehet fogni." :D Ez ténykérdés, kezet is fogtunk.
Fél 10 körül volt egy nagy, közös fényképezés. Dani utána elment bulizni egy társasággal, mi meg Rékával a végén majdnem becsatlakoztunk Robinék bulijába az egyik Dob utcai szórakozóhelyen, de végül nem. Egyikünknek sem volt igazán kedve, és amikor kiderült, hogy a buli belépős, eldőlt, hogy inkább hazasétálunk. Így is tettünk, és tök jó volt. Szerintem régen beszélgettünk már ennyit, és nagyon jólesett. Végül fél 1-re értem haza, de csak 3-ra múlt el a felspanolt állapot annyira, hogy el tudjak aludni.
Ha lesz még palacsintázás olyan helyen, ahová könnyen eljutok, legközelebb is megyek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése