Életjel

Amúgy még élek, csak valahogy furán érzem magam. Megvolt a héten a négy interjú, kettőnél érzek rá esélyt, hogy megkapom az állást. A betanítás is lement, áprilistól elvileg telefonálhatok, de egyelőre csak magánszemélyekkel, üzletiekkel nem, mert nem beszélek elég szépen.

Hétvégén otthon voltam. Szombaton E-éknek segítettem két órát a lakásban, ahová a tűz után beköltöztek, mert sokat kellett takarítani. Este Rékánál voltam, megmutatta, milyen szépen felújította a nappalit. Nagyon profi munkát végzett, büszke lehet magára.

Szombat estétől ma reggelig anyuéknál voltam, mert vasárnap apu névnapját ünnepeltük családilag, és jó volt otthon, meg utána nem is volt elég motivációm hazamenni. Mondom, furán érzem magam. Ma bikinit próbáltam kajtatni, mert két hét múlva megyünk gyógyfürdőzni Tomival, de nem találtam jót. Ami tetszett, az nem volt a méretemben, ami meg volt a méretemben, az igen érdekesen nézett ki rajtam. Lehet, hogy a mostani bikinim kap még egy szezont, végül is semmi baja, szeretem is, csak már vágynék egy újra. De ezt még meglátom.

És mobilról bejegyzést írni legalább olyan szórakoztató, mint a lisztes-cukros kaják fogyasztása utáni másnap. Nem túlzottan.