Mindenféle gondolat
A mai edzés olyan jó volt, hogy itthon kipróbáltam, emlékszem-e még a step koreográfiájára, és amikor kiderült, hogy emlékszem, gyorsan leírtam, hogy megmaradjon. Minden edzés jó, de ez a mai különösen. Zene, bár ez ma pont nem hangzott el órán, de jó rá ugrálni. Ugyanitt be kell vallanom, hogy szörnyűség történt velem: kiderült, hogy tetszik egy Justin Bieber-szám. Sőt kettő is. Krisz sunyi módon becsempészte ezeket a számokat az órai zenébe, én meg csak hallgattam a dallamot, örültem, hogy ez milyen tök jó, aztán egyszer csak véletlenül megtaláltam a youtube-on, és kiderült, hogy mindkettő Justin Bieber. Hallatlan!
A terem átment viccesbe. Eddig a napijeggyel be lehetett menni Krisz mindkét órájára. Nem, kezdem korábbról. Eredetileg bérlettel és napijeggyel is be lehetett menni, aztán a bérleteseknek előbb 300, később 350 forintot kellett ráfizetniük. A terem eléggé lepukkant, a többség csak és kizárólag Krisz miatt jár oda (mármint Krisz vendégei közül), úgyhogy már ez nem volt olyan szimpatikus. Szóval ekkor napijeggyel még be lehetett menni a duplaórára, de január 5. óta már arra is rá kell fizetni 500 Ft-ot (meg a bérletre is ugyanennyit). Jó, hogy felújították a termet, de azon nem tudnak változtatni, hogy nincsenek ablakok, nincs szellőzés, és a fölöttünk lévő étteremből folyamatosan árad lefelé az olajszag. Meg ez egyszerű lehúzás, és oda fog kifutni, hogy a napijegyet átnevezik órajeggyé, aztán majd vehet belőle kettőt az, aki mindkét órán ott akar lenni. Ennek az az eredménye, hogy Krisz első óráján tele a terem, ott van 20-30 ember, a másodikon meg kb. 5. Amúgy van ám fejlődés - ma például már sem WC papír, sem szappan nem volt a női mosdóban (WC papír nagyon régóta sosincs). Csak így tovább!
Amúgy meg ma reggel már rá mertem állni a mérlegre (a karácsonytól újévig tartó folyamatos evés és a rengeteg liszt meg cukor miatt korábban nem tudtam elég bátorságot gyűjteni), és az a poén, hogy a legutóbbi ismert súlyomnál másfél kilóval kevesebb lett az eredmény. Ezek szerint hatékony volt az elmúlt 11 nap fegyelmezett evése. Azért a gyomrom még nem szűkült vissza akkorára, amekkora volt, tehát nagyon sokat vagyok éhes, de úgy tűnik, az nem bűn, ha az éhséget gyümölccsel, sajttal, savanyú káposztával és mogyoróval csillapítom. Meg sok-sok vízzel. Néha kakaóval. A holland kakaóporból és mézből kevert kakaó sokkal-sokkal finomabb, mint a Nesquik. És én hány éven át éltem tévhitben! (Jó, mert a holland kakaóport mindig cukorral kevertem, és annak tényleg elég rossz íze van.)
Ma elfogyott itthon a sajt, és olyan kényelmetlen érzés volt ez, hogy azonnal, pánikszerűen kellett vennem másikat. Háromfélét. Szerintem a sajt az az élelmiszerfajta, amiből a legtöbbet eszem.
Tegnap meg találtam végre zöldalmát. Amíg itt volt két házra a tök jó zöldséges, minden nap ehettem zöldalmát, de aztán ők "határozatlan időre", gondolom, örökre bezártak, máshol meg csak golden van, és az nem jó. De a Fény utcai piacon van, és nem is drága, 400 Ft kilója. Vettem öt szemet, most öt napig folyamatosan van zöldalmám. Öröm-boldogság.
És valamiért annyira kívánom a sütit, a sósat meg az édeset is, hogy le tudnám kaparni a falat. Pedig a süti gonosz. Biztos a karácsony meg az újév közötti sütihalmok tehetnek erről. Mármint nem arról, hogy a süti gonosz. Még nem kizárt, hogy sütök egy bejglit, esetleg egy meggyes-mákos-citromos muffint és/vagy még egy adag túrós stanglit, mert az nagyon bejött, csak kevesebb sót kell bele tenni. Ezt mind teljes kiőrlésű zabpehelylisztből és mézzel sütném (na, jó, a sósba nem tennék mézet), mert az csak egy kicsit gonosz. Vagy inkább nem kellene sütikékről fantáziálnom, sem sütikék receptjét nézegetnem, és akkor hamarabb visszajutnék abba az állapotba, amikor elég volt napi egy csík étcsoki, plusz születés- és névnapokkor a sütike.
Visszakaptam a telefonomat. Éljen!
Amúgy meg ma már tudtam dolgozni, haladtam is az egyik könyvvel 22, a másikkal 6 oldalt. De a 22 oldal szépen formázott, kicsi, a 6 meg A4-es, mert ingyenes és legális online könyvtárból másoltam ki. Ez már nem rossz. Mindkettőnek mindjárt a feléhez érek, és kiszámoltam, hogy pesszimista számítások szerint is már csak 14 nap munka van velük, juhú! Mármint a nyersfordítással, mert utána még mindkettőt el kell olvasni kétszer, és hát az nem lesz egy fáklyás felvonulás.
Abba is belegondoltam, hogy idén 29 éves leszek, ami az utolsó huszonszülinap, és ez azt is jelenti, hogy jövőre már 30, és ettől kicsit megijedtem. Azon már nem is gondolkodom, vajon addigra lesz-e párom, mert az eddigi tapasztalatok alapján nem lesz, de azért ezt sem mondogatom magamnak, mert még akár kellemes meglepetés is érhet.
Még egy dolgon gondolkodtam. Nagyon sok dolgot szeretnék - spanyolul tanulni, aerial silkre járni, újra megtanulni hegedülni, elutazni Kínába, Finnországba (kétszer - Joulopukkihoz és a Múminvölgybe), Rejkjavikba és Máltára. Ezeket nyilván nem lehet egyszerre, se pénz, se idő nem lenne ennyi mindenre. Tehát be kell osztani, évente egy projekt, amit aztán kicsiben a későbbiekben is lehet folytatni. Lehetne úgy, hogy idén spanyol, jövőre aerial silk, 2018-ban hegedű. Idén Kína, ha lesz rendes munkám rendes fizetéssel, plusz Málta, mert az kicsi vágy (a repjegy olcsó, ha időben foglalom, szállásom lenne, és csak 3-4 napra mennék, szóval nem költenék sokat), jövőre Finnország egyszer, 2018-ban Rejkjavik, 2019-ben Finnország még egyszer. Csak én nem vagyok ennyire türelmes. Kicsit megmaradt bennem az a gyerek, aki 2-3 évesen zokogott a boltban, hogy nagyon kell neki a Túró Rudi meg a joghurt is, hiába csak egy valamit választhat, mert mi van, ha másnap már nem árulják az egyiket. (Ezt a hisztit egyszer adtam elő, anyu nagyon jól kezelte a helyzetet, többször nem próbálkoztam.) Szóval nem tudom, mi lesz. A hegedűt el tudom napolni 2017-ig, ezt érzem, de a többit? Nekem vajon miért kell minden egyszerre?
Robin Schulz - Sugar
A terem átment viccesbe. Eddig a napijeggyel be lehetett menni Krisz mindkét órájára. Nem, kezdem korábbról. Eredetileg bérlettel és napijeggyel is be lehetett menni, aztán a bérleteseknek előbb 300, később 350 forintot kellett ráfizetniük. A terem eléggé lepukkant, a többség csak és kizárólag Krisz miatt jár oda (mármint Krisz vendégei közül), úgyhogy már ez nem volt olyan szimpatikus. Szóval ekkor napijeggyel még be lehetett menni a duplaórára, de január 5. óta már arra is rá kell fizetni 500 Ft-ot (meg a bérletre is ugyanennyit). Jó, hogy felújították a termet, de azon nem tudnak változtatni, hogy nincsenek ablakok, nincs szellőzés, és a fölöttünk lévő étteremből folyamatosan árad lefelé az olajszag. Meg ez egyszerű lehúzás, és oda fog kifutni, hogy a napijegyet átnevezik órajeggyé, aztán majd vehet belőle kettőt az, aki mindkét órán ott akar lenni. Ennek az az eredménye, hogy Krisz első óráján tele a terem, ott van 20-30 ember, a másodikon meg kb. 5. Amúgy van ám fejlődés - ma például már sem WC papír, sem szappan nem volt a női mosdóban (WC papír nagyon régóta sosincs). Csak így tovább!
Amúgy meg ma reggel már rá mertem állni a mérlegre (a karácsonytól újévig tartó folyamatos evés és a rengeteg liszt meg cukor miatt korábban nem tudtam elég bátorságot gyűjteni), és az a poén, hogy a legutóbbi ismert súlyomnál másfél kilóval kevesebb lett az eredmény. Ezek szerint hatékony volt az elmúlt 11 nap fegyelmezett evése. Azért a gyomrom még nem szűkült vissza akkorára, amekkora volt, tehát nagyon sokat vagyok éhes, de úgy tűnik, az nem bűn, ha az éhséget gyümölccsel, sajttal, savanyú káposztával és mogyoróval csillapítom. Meg sok-sok vízzel. Néha kakaóval. A holland kakaóporból és mézből kevert kakaó sokkal-sokkal finomabb, mint a Nesquik. És én hány éven át éltem tévhitben! (Jó, mert a holland kakaóport mindig cukorral kevertem, és annak tényleg elég rossz íze van.)
Ma elfogyott itthon a sajt, és olyan kényelmetlen érzés volt ez, hogy azonnal, pánikszerűen kellett vennem másikat. Háromfélét. Szerintem a sajt az az élelmiszerfajta, amiből a legtöbbet eszem.
Tegnap meg találtam végre zöldalmát. Amíg itt volt két házra a tök jó zöldséges, minden nap ehettem zöldalmát, de aztán ők "határozatlan időre", gondolom, örökre bezártak, máshol meg csak golden van, és az nem jó. De a Fény utcai piacon van, és nem is drága, 400 Ft kilója. Vettem öt szemet, most öt napig folyamatosan van zöldalmám. Öröm-boldogság.
És valamiért annyira kívánom a sütit, a sósat meg az édeset is, hogy le tudnám kaparni a falat. Pedig a süti gonosz. Biztos a karácsony meg az újév közötti sütihalmok tehetnek erről. Mármint nem arról, hogy a süti gonosz. Még nem kizárt, hogy sütök egy bejglit, esetleg egy meggyes-mákos-citromos muffint és/vagy még egy adag túrós stanglit, mert az nagyon bejött, csak kevesebb sót kell bele tenni. Ezt mind teljes kiőrlésű zabpehelylisztből és mézzel sütném (na, jó, a sósba nem tennék mézet), mert az csak egy kicsit gonosz. Vagy inkább nem kellene sütikékről fantáziálnom, sem sütikék receptjét nézegetnem, és akkor hamarabb visszajutnék abba az állapotba, amikor elég volt napi egy csík étcsoki, plusz születés- és névnapokkor a sütike.
Visszakaptam a telefonomat. Éljen!
Amúgy meg ma már tudtam dolgozni, haladtam is az egyik könyvvel 22, a másikkal 6 oldalt. De a 22 oldal szépen formázott, kicsi, a 6 meg A4-es, mert ingyenes és legális online könyvtárból másoltam ki. Ez már nem rossz. Mindkettőnek mindjárt a feléhez érek, és kiszámoltam, hogy pesszimista számítások szerint is már csak 14 nap munka van velük, juhú! Mármint a nyersfordítással, mert utána még mindkettőt el kell olvasni kétszer, és hát az nem lesz egy fáklyás felvonulás.
Abba is belegondoltam, hogy idén 29 éves leszek, ami az utolsó huszonszülinap, és ez azt is jelenti, hogy jövőre már 30, és ettől kicsit megijedtem. Azon már nem is gondolkodom, vajon addigra lesz-e párom, mert az eddigi tapasztalatok alapján nem lesz, de azért ezt sem mondogatom magamnak, mert még akár kellemes meglepetés is érhet.
Még egy dolgon gondolkodtam. Nagyon sok dolgot szeretnék - spanyolul tanulni, aerial silkre járni, újra megtanulni hegedülni, elutazni Kínába, Finnországba (kétszer - Joulopukkihoz és a Múminvölgybe), Rejkjavikba és Máltára. Ezeket nyilván nem lehet egyszerre, se pénz, se idő nem lenne ennyi mindenre. Tehát be kell osztani, évente egy projekt, amit aztán kicsiben a későbbiekben is lehet folytatni. Lehetne úgy, hogy idén spanyol, jövőre aerial silk, 2018-ban hegedű. Idén Kína, ha lesz rendes munkám rendes fizetéssel, plusz Málta, mert az kicsi vágy (a repjegy olcsó, ha időben foglalom, szállásom lenne, és csak 3-4 napra mennék, szóval nem költenék sokat), jövőre Finnország egyszer, 2018-ban Rejkjavik, 2019-ben Finnország még egyszer. Csak én nem vagyok ennyire türelmes. Kicsit megmaradt bennem az a gyerek, aki 2-3 évesen zokogott a boltban, hogy nagyon kell neki a Túró Rudi meg a joghurt is, hiába csak egy valamit választhat, mert mi van, ha másnap már nem árulják az egyiket. (Ezt a hisztit egyszer adtam elő, anyu nagyon jól kezelte a helyzetet, többször nem próbálkoztam.) Szóval nem tudom, mi lesz. A hegedűt el tudom napolni 2017-ig, ezt érzem, de a többit? Nekem vajon miért kell minden egyszerre?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése