Kritika a koncertről
Született egy kritika az Imagine Dragons koncertjéről (biztos több is, én ezt az egyet láttam), és hát kicsit lehúzták (nem teljesen, mondtak róla pozitívat is). Nekem meg mindenféle gondolatom támadt.
1. Milyen kézenfekvő/elcsépelt, hogy George Ezra Budapest c. számával bókoltak a közönségnek. Mit kellett volna csinálniuk? Énekelték volna el, hogy Tavaszi szél vizet áraszt? Akkor arra lehetne beszólni, hogy ez Freddy Mercury ötlete volt, ejnye-bejnye. Szerintem szép gesztus volt, hogy elénekeltek pár ütemet a Budapestből. Ezzel személyessé tették a koncertet - nem mehetett volna le bárhol ez a buli, ez Budapesté volt, slussz.
2. Playback is volt. Ez nekem is feltűnt, fura is volt. A cikkben a dobokat emelik ki, én az éneken vettem észre egyszer, hogy kicsit meg van támogatva. Tényleg tök felesleges, le lehetne róla szokni, főleg akkor, ha egy zenekar amúgy tényleg jó.
3. A Bataclan felemlegetése olcsó húzás. Csak azért, mert valaki zenész, nem lehet neki véleménye, nem rázhatta meg az, ami Párizsban történt? Szerintem őt pláne megrázhatja, mert benne lehet az az érzés, hogy ez vele is történhetett volna, merthogy ő is folyamatosan koncertezni jár. Nem gondolom, hogy egy zenésznek kevésbé traumatikus, ha a koncertjét terrortámadás éri, mint az átlagembernek, ha bulizás közben terroristák támadják meg. Valószínűleg belegondolt, milyen lett volna, ha ő van a színpadon, aztán arra jutott, hogy nem lett volna jó. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy már járt Párizsban, esetleg fel is lépett ott, és akkor még inkább sokkolóan hathatott rá a támadás*. És azt sem tudhatjuk, nem ismeri-e ez a zenekar akár személyesen is azt a zenekart, amelyiknek a koncertje alatt történt a támadás. Amúgy meg csak annyit mondott az énekes, hogy örül, hogy az emberek nem hagyják magukat megfélemlíteni, és a terroristáknak nem sikerült elérniük, hogy az emberek ne merjenek koncertekre járni, mert a zene fontos. Mi ezzel a baj? Plusz szerintem nem én voltam az egyetlen, akinek magától is eszébe jutott a támadás. Én konkrétan körülnéztem az Arénában, amikor beléptem a nézőtérre, és megállapítottam, hogy (bár nem ismerem behatóan az épületet, a vészkijáratokat, stb.) ha ide bejut néhány terrorista, akkor kész, végünk van, mert nincs hová menekülni. Aztán ennél többet nem foglalkoztam a gondolattal, mert nem vagyok paranoiás. Csak nem gondolom, hogy a fellépőnek kevésbé jut ez eszébe, mint nekem.
4. Ez arról jutott eszembe, hogy az extázisban táncoló tiniket is említette a cikk. Nem emlékeztem meg róla, pedig számomra a koncert egyik legszebb pillanata volt. Közvetlenül előttem egy 14-15 éves srác ült az 50 körüli szüleivel. Nagyon helyesek voltak mindhárman. A gyerek már a Bieberst is nagyon élvezte, és hát amikor színpadra lépett az Imagine Dragons, teljes extázisba került. Ő volt az egyik első a lelátón, aki felpattant, apukája rá is szólt, hogy üljön le, mert nem látnak tőle. (A srác részben azért állt fel, mert tőle jobbra már állt egy-két ember, és pont belelógtak a videójába, merthogy szinte végig vette a koncertet.) Mondta, hogy ő szeretne táncolni, meg fel akarja venni a számot. Apukája erre azt javasolta, hogy akkor menjen le a küzdőtér melletti kis sávba, ahol már gyülekeztek azok a tinik, akik jobban akartak látni. A srác így is tett. (Pár perccel később már állt az egész lelátó, és ez így is maradt végig.) És akkor az említett pillanat. A ráadás után a srác visszajött, teljesen magán kívül volt, felpörgött, csillogott a szeme, és váratlanul apukája nyakába borult, és azt mondta, köszöni, hogy itt lehet. Ez olyan szép volt :)
*Ezt abból is gondolom, hogy a FB alapján úgy láttam, azok az ismerőseim, akik voltak már Párizsban, sokkal jobban kibuktak, mint azok, akik még nem, és ez is tök logikus. Én a magam részéről sírva fakadtam, amikor a nápolyi nyaralásunk után egy-két évvel összedőlt az egyik ház pompeiiben. Ha nem jártam volna ott, nem láttam volna a házat, nem biztos, hogy elsírom magam a hírre.
1. Milyen kézenfekvő/elcsépelt, hogy George Ezra Budapest c. számával bókoltak a közönségnek. Mit kellett volna csinálniuk? Énekelték volna el, hogy Tavaszi szél vizet áraszt? Akkor arra lehetne beszólni, hogy ez Freddy Mercury ötlete volt, ejnye-bejnye. Szerintem szép gesztus volt, hogy elénekeltek pár ütemet a Budapestből. Ezzel személyessé tették a koncertet - nem mehetett volna le bárhol ez a buli, ez Budapesté volt, slussz.
2. Playback is volt. Ez nekem is feltűnt, fura is volt. A cikkben a dobokat emelik ki, én az éneken vettem észre egyszer, hogy kicsit meg van támogatva. Tényleg tök felesleges, le lehetne róla szokni, főleg akkor, ha egy zenekar amúgy tényleg jó.
3. A Bataclan felemlegetése olcsó húzás. Csak azért, mert valaki zenész, nem lehet neki véleménye, nem rázhatta meg az, ami Párizsban történt? Szerintem őt pláne megrázhatja, mert benne lehet az az érzés, hogy ez vele is történhetett volna, merthogy ő is folyamatosan koncertezni jár. Nem gondolom, hogy egy zenésznek kevésbé traumatikus, ha a koncertjét terrortámadás éri, mint az átlagembernek, ha bulizás közben terroristák támadják meg. Valószínűleg belegondolt, milyen lett volna, ha ő van a színpadon, aztán arra jutott, hogy nem lett volna jó. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy már járt Párizsban, esetleg fel is lépett ott, és akkor még inkább sokkolóan hathatott rá a támadás*. És azt sem tudhatjuk, nem ismeri-e ez a zenekar akár személyesen is azt a zenekart, amelyiknek a koncertje alatt történt a támadás. Amúgy meg csak annyit mondott az énekes, hogy örül, hogy az emberek nem hagyják magukat megfélemlíteni, és a terroristáknak nem sikerült elérniük, hogy az emberek ne merjenek koncertekre járni, mert a zene fontos. Mi ezzel a baj? Plusz szerintem nem én voltam az egyetlen, akinek magától is eszébe jutott a támadás. Én konkrétan körülnéztem az Arénában, amikor beléptem a nézőtérre, és megállapítottam, hogy (bár nem ismerem behatóan az épületet, a vészkijáratokat, stb.) ha ide bejut néhány terrorista, akkor kész, végünk van, mert nincs hová menekülni. Aztán ennél többet nem foglalkoztam a gondolattal, mert nem vagyok paranoiás. Csak nem gondolom, hogy a fellépőnek kevésbé jut ez eszébe, mint nekem.
4. Ez arról jutott eszembe, hogy az extázisban táncoló tiniket is említette a cikk. Nem emlékeztem meg róla, pedig számomra a koncert egyik legszebb pillanata volt. Közvetlenül előttem egy 14-15 éves srác ült az 50 körüli szüleivel. Nagyon helyesek voltak mindhárman. A gyerek már a Bieberst is nagyon élvezte, és hát amikor színpadra lépett az Imagine Dragons, teljes extázisba került. Ő volt az egyik első a lelátón, aki felpattant, apukája rá is szólt, hogy üljön le, mert nem látnak tőle. (A srác részben azért állt fel, mert tőle jobbra már állt egy-két ember, és pont belelógtak a videójába, merthogy szinte végig vette a koncertet.) Mondta, hogy ő szeretne táncolni, meg fel akarja venni a számot. Apukája erre azt javasolta, hogy akkor menjen le a küzdőtér melletti kis sávba, ahol már gyülekeztek azok a tinik, akik jobban akartak látni. A srác így is tett. (Pár perccel később már állt az egész lelátó, és ez így is maradt végig.) És akkor az említett pillanat. A ráadás után a srác visszajött, teljesen magán kívül volt, felpörgött, csillogott a szeme, és váratlanul apukája nyakába borult, és azt mondta, köszöni, hogy itt lehet. Ez olyan szép volt :)
*Ezt abból is gondolom, hogy a FB alapján úgy láttam, azok az ismerőseim, akik voltak már Párizsban, sokkal jobban kibuktak, mint azok, akik még nem, és ez is tök logikus. Én a magam részéről sírva fakadtam, amikor a nápolyi nyaralásunk után egy-két évvel összedőlt az egyik ház pompeiiben. Ha nem jártam volna ott, nem láttam volna a házat, nem biztos, hogy elsírom magam a hírre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése