Bécs, csapó 2
Megjöttem. Nem volt nagyon könnyű a bőröndöm, és nagyon kellett koncentrálni, hogy a négy csomag közül egyiket se hagyjam el, de végül is minden megérkezett. Többnyire Kelenföldre szoktam kimenni, de most a Keletibe mentem, mert Kelenföldön már nem nagyon lehet hová tenni a bőröndöt, az összes tároló tele van, és ezt nem akartam. Gyönyörű hóeséssel búcsúzott Budapest, nagyon örültem neki, és szépséges képem is lett a Keletiről, de majd holnap mutatom meg, most már nincs erőm/kedvem képeket másolni.
A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy nincs pénzem, nem adok. Na, de, légyszi, hát éhes vagyok, naaaa, majd egyszer csak "akkor szopd le anyádat". Magyarul. :D Szerencsére nem látta, hogy fülig szaladt a szám, mert addigra már továbbállt. Azért mekkora ciki már, hogy az első bunkó, akibe belefutok Bécsben, pont magyar.
Nem mentem végül korizni, pedig azzal akartam nyitni a második bécsi tartózkodást. De elfáradtam, úgyhogy ma este csak kipakoltam, vettem kaját, aztán néztem ki a fejemből, és hamarosan alszom. A srác, aki itt lakott, gyönyörű rendben hagyta itt a szobát, tökre örültem neki.
A Lidlbe mentem vásárolni, ahol megdöbbentően gyér volt a zöldségválaszték, de most nem is ez a lényeg.
- El akartam hozni a jógamatracomat, mert szoktam esténként tornázni, amikor itt vagyok, de a padlón azért nem olyan kényelmes. Végül nem hoztam, mert nem fért volna be a bőröndbe. A Lidlben pont jógaakció van, olcsón árultak jógamatracot.
- Otthon felejtettem az illatgyertyát, ami múltkor itt volt kint velem. Az csak azért baj, mert eléggé festékszag tud lenni a szobámban, viszont itt kint 4-5 euró egy illatgyertya, amit én drágállok, mert megint mindent átszámolok forintra. A Lidlben akciósak a téli illatgyertyák, 1 euró darabja. Vettem is.
Lehet, hogy ezeket jó jelnek vehetem.
(Viszont a méz olyan döbbenetesen drága, hogy hétvégén mégis inkább otthonról hozok, addig meg kibírom kakaó nélkül, miután elfogy a kb. három kiskanálnyi méz, amim még van itt. Konkrétan feleannyiba kerül otthon, és már ott sem olcsó :O )
*Hetijegyet akartam venni 16,20-ért. A máltai kártyát nem fogadta el, a bankjegyet meg szintén nem, mert túl nagy. Végül vettem egy vonaljegyet, mert annyi aprót még sikerült összekeresgélnem, aztán három perc múlva elsétáltam a Wiener Linien jegypénztára mellett. Oké. Nem baj, persze, így van egy vonaljegyem vész esetére.
A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy nincs pénzem, nem adok. Na, de, légyszi, hát éhes vagyok, naaaa, majd egyszer csak "akkor szopd le anyádat". Magyarul. :D Szerencsére nem látta, hogy fülig szaladt a szám, mert addigra már továbbállt. Azért mekkora ciki már, hogy az első bunkó, akibe belefutok Bécsben, pont magyar.
Nem mentem végül korizni, pedig azzal akartam nyitni a második bécsi tartózkodást. De elfáradtam, úgyhogy ma este csak kipakoltam, vettem kaját, aztán néztem ki a fejemből, és hamarosan alszom. A srác, aki itt lakott, gyönyörű rendben hagyta itt a szobát, tökre örültem neki.
A Lidlbe mentem vásárolni, ahol megdöbbentően gyér volt a zöldségválaszték, de most nem is ez a lényeg.
- El akartam hozni a jógamatracomat, mert szoktam esténként tornázni, amikor itt vagyok, de a padlón azért nem olyan kényelmes. Végül nem hoztam, mert nem fért volna be a bőröndbe. A Lidlben pont jógaakció van, olcsón árultak jógamatracot.
- Otthon felejtettem az illatgyertyát, ami múltkor itt volt kint velem. Az csak azért baj, mert eléggé festékszag tud lenni a szobámban, viszont itt kint 4-5 euró egy illatgyertya, amit én drágállok, mert megint mindent átszámolok forintra. A Lidlben akciósak a téli illatgyertyák, 1 euró darabja. Vettem is.
Lehet, hogy ezeket jó jelnek vehetem.
(Viszont a méz olyan döbbenetesen drága, hogy hétvégén mégis inkább otthonról hozok, addig meg kibírom kakaó nélkül, miután elfogy a kb. három kiskanálnyi méz, amim még van itt. Konkrétan feleannyiba kerül otthon, és már ott sem olcsó :O )
*Hetijegyet akartam venni 16,20-ért. A máltai kártyát nem fogadta el, a bankjegyet meg szintén nem, mert túl nagy. Végül vettem egy vonaljegyet, mert annyi aprót még sikerült összekeresgélnem, aztán három perc múlva elsétáltam a Wiener Linien jegypénztára mellett. Oké. Nem baj, persze, így van egy vonaljegyem vész esetére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése