Szombat
Ma lett 6 éves a kisebbik unokaöcsém, Matyi, úgyhogy meg is volt a születésnapi ebédje és ünneplése anyuéknál. Cukin izgult, mit fog kapni, és szépen játszott együtt Katával meg a bátyjával, Bencével. Még nem megy iskolába, de már tud olvasni, mégpedig jól. Tisztára mintha magamat látnám: a család nagy része a nappaliban beszélget, ő meg elvonul egy másik szobába, és hangosan olvassa az ajándékba kapott könyvet, és látszik a kis arcán, mennyire boldog és büszke. Hát, mi is boldogok és büszkék vagyunk :) Remélem, akkor is szeret majd olvasni, amikor már nem lesz újdonság neki ez a készség. Hú, ha majd megismeri például az indiános könyveket, Lázár Ervint meg a Harry Pottert...
Délután apu hazavitte Katáékat, csak előtte még elmentek vásárolni az Auchanba, és akkor engem is elvittek a Decathlonhoz. Van nekem egy Newfeel cipőm, 2012-ben vettem náluk, és azóta tavasztól őszig kb. nincs más cipő a lábamon. Imádom. Az első cipő, ami nem törte fel a lábamat, amikor új volt, nagyon kényelmes, nagyon jó benne menni. De hát azért négy szezon alatt kicsit tönkrement, már inkább ciki, mint nem, az orránál a ragasztás is kezd elengedni, a belseje tropa, most már fel is töri a lábamat emiatt. Félve néztem meg a neten pár hete, van-e valami hasonló cipője még a Decathlonnak. Van. Sőt mi több, pont ugyanaz, ami nekem van, csak a színe más. Kitörő öröm. No, hát, ma azt kellett tapasztalnom, hogy kifutó termékként, elég nagy kedvezménnyel, 8 ezer helyett 6 ezerért árulják, és nincs már 38-as azokból, amik nekem tetszenek. Összesen egy pár 38-as cipőt találtam még, de annak nem jött be a színe. Tök szomorú lettem, meg is kérdeztem egy dolgozót, tuti-e, hogy nincs és nem is lesz már új adag, jól letorkolt, hogy hát jön az ősz meg a tél, nyilván nem lesz. Betettem a kosárba ezt a pár cipőt, gondoltam, még a kasszáig eldöntöm, kell-e úgy is, hogy nem tetszik igazán. Közben beszereztem még egy edzőcuccot (nadrág + 2 póló + sportmelltartó), mert az előzőben már eléggé szakadtan nézek ki, hiszen nem kíméltem - az elmúlt kb. két-három évben minimum heti kétszer használtam és mostam, és már az egy éve vett új gatya sem olyan, hogy szívesen mennék benne emberek közé. A sportmelltartóm meg egyenesen matuzsálem, 2011-ben kaptam egy sportnapon. Mondjuk ő még tök jól bírja, igazából csak azért kellett egy új, hogy felváltva tudjam használni őket, akkor talán mindketten tovább bírják a gyűrődést. A kasszáig meggyőztem magam arról, hogy majd megszokom a cipő látványát, és nem érdemes kihagyni ezt a fazont, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb, és jelenleg nincs kényelmes cipőm, amiben órákat tudok gyalogolni, és ez nem tartható állapot. (Túracipőben és futócipőben hétköznapokon nem mászkálok, pedig azok kényelmesek. Vicces módon mire hazaértem, és kivettem a táskából a cipőt, kiderült, hogy ez nekem tökre tetszik. Gyorsan megszoktam a látványát :) Jövőre meg majd résen leszek, és veszek még egy párt már amikor bekerül a kínálatba. Akkor tovább is bírja majd mindkettő, meg én sem nézek ki olyan unalmasan tavasztól őszig.
Az edzőcuccot mindjárt fel is kaptam, amint megérkeztem haza, és meg kellett állapítanom, hogy tök jól nézek ki benne. Jó, hát a gatya alakformáló, egész konkrétan a hasat formálja, de akkor is. Tökre örültem a látványnak. Még egy szelfit is lőttem viccből, de hát csak saját használatra :) (Törlöm a francba valószínűleg.) Gyorsan felavattam a szerelést egy Margitsziget-kör keretében. A Margitszigeten a következőknek lehetett örülni: csodaszép naplemente, gyönyörű telihold, szépen felújított, kátyúmentes rekortán. Meg az sem volt rossz, hogy 35 perc alatt futottam le a kört. Persze, ment ez már 32 és fél perc alatt is, megállás nélkül. De még odafelé, a villamoson megbeszéltem magammal, hogy nem várhatom el magamtól ezt az eredményt, még csak azt sem, hogy ne kelljen megállnom egyszer sem, mert azért lassan másfél éve volt a félmaraton, a felkészülés még régebben, és az utolsó futásomnak is mindjárt két hónapja már, ráadásul az elmúlt két hétben _semmit_ sem mozogtam. Így nem ütött szíven az időeredmény (sőt örültem neki), és az sem, hogy féltávnál be kellett iktatni fél perc sétát és nyújtózkodást, a vége előtt 300 méterrel meg meg kellett állni inni a csapnál. Meglepett, mennyire könnyűnek tűnt a futás, nem szenvedtem közben, nem volt semmi kínom, csak a végén már kicsit nyomott az új nadrág, mert valamiért a hasam mindig felpuffad egy-egy edzés vagy hosszabb séta végére. Még Gergő mondta pár hónapja, hogy szerinte gyenge a hasizmom, és azért. Hát, a fene se tudja, mindenesetre nem szeretem ezt.
Tegnap meg moziban voltam anyuval és az unokaöcsémmel, velük is megnéztem az Agymanókat. Érdekes, hogy magyarul sokkal óvodásabb a mese, mint angolul. Szerintem ez a szinkronhangok miatt van, akik mind nagyon jók, csak valahogy sokkal inkább gügyögősre vették a történetet, mint amilyennek az eredeti színészek megcsinálták. Fura dolog ez. A Láva című rövidfilm, amit az Agymanók előtt mutatnak, még mindig rettenetes, sajnos. Viszont az Arénában szuper ötlettel promózzák a decemberi Charlie Brownt (amit meg fogok nézni, nyilván). Jó, nem egyedi az ötlet, volt már ilyen máskor is, de hát kellett fénykép.
Most meg képeket nézegetek és válogatok, és zenét hallgatok ahelyett, hogy már rég aludnék. Pedig holnap is tök hosszú és eseménydús napom lesz. Ej, ej.
Büszke nagyfiú :)
Izgul
Családilag szerelték össze a Legót (főleg Kata, a többiek kicsit elkalandoztak időnként)
Délután apu hazavitte Katáékat, csak előtte még elmentek vásárolni az Auchanba, és akkor engem is elvittek a Decathlonhoz. Van nekem egy Newfeel cipőm, 2012-ben vettem náluk, és azóta tavasztól őszig kb. nincs más cipő a lábamon. Imádom. Az első cipő, ami nem törte fel a lábamat, amikor új volt, nagyon kényelmes, nagyon jó benne menni. De hát azért négy szezon alatt kicsit tönkrement, már inkább ciki, mint nem, az orránál a ragasztás is kezd elengedni, a belseje tropa, most már fel is töri a lábamat emiatt. Félve néztem meg a neten pár hete, van-e valami hasonló cipője még a Decathlonnak. Van. Sőt mi több, pont ugyanaz, ami nekem van, csak a színe más. Kitörő öröm. No, hát, ma azt kellett tapasztalnom, hogy kifutó termékként, elég nagy kedvezménnyel, 8 ezer helyett 6 ezerért árulják, és nincs már 38-as azokból, amik nekem tetszenek. Összesen egy pár 38-as cipőt találtam még, de annak nem jött be a színe. Tök szomorú lettem, meg is kérdeztem egy dolgozót, tuti-e, hogy nincs és nem is lesz már új adag, jól letorkolt, hogy hát jön az ősz meg a tél, nyilván nem lesz. Betettem a kosárba ezt a pár cipőt, gondoltam, még a kasszáig eldöntöm, kell-e úgy is, hogy nem tetszik igazán. Közben beszereztem még egy edzőcuccot (nadrág + 2 póló + sportmelltartó), mert az előzőben már eléggé szakadtan nézek ki, hiszen nem kíméltem - az elmúlt kb. két-három évben minimum heti kétszer használtam és mostam, és már az egy éve vett új gatya sem olyan, hogy szívesen mennék benne emberek közé. A sportmelltartóm meg egyenesen matuzsálem, 2011-ben kaptam egy sportnapon. Mondjuk ő még tök jól bírja, igazából csak azért kellett egy új, hogy felváltva tudjam használni őket, akkor talán mindketten tovább bírják a gyűrődést. A kasszáig meggyőztem magam arról, hogy majd megszokom a cipő látványát, és nem érdemes kihagyni ezt a fazont, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb, és jelenleg nincs kényelmes cipőm, amiben órákat tudok gyalogolni, és ez nem tartható állapot. (Túracipőben és futócipőben hétköznapokon nem mászkálok, pedig azok kényelmesek. Vicces módon mire hazaértem, és kivettem a táskából a cipőt, kiderült, hogy ez nekem tökre tetszik. Gyorsan megszoktam a látványát :) Jövőre meg majd résen leszek, és veszek még egy párt már amikor bekerül a kínálatba. Akkor tovább is bírja majd mindkettő, meg én sem nézek ki olyan unalmasan tavasztól őszig.
Az edzőcuccot mindjárt fel is kaptam, amint megérkeztem haza, és meg kellett állapítanom, hogy tök jól nézek ki benne. Jó, hát a gatya alakformáló, egész konkrétan a hasat formálja, de akkor is. Tökre örültem a látványnak. Még egy szelfit is lőttem viccből, de hát csak saját használatra :) (Törlöm a francba valószínűleg.) Gyorsan felavattam a szerelést egy Margitsziget-kör keretében. A Margitszigeten a következőknek lehetett örülni: csodaszép naplemente, gyönyörű telihold, szépen felújított, kátyúmentes rekortán. Meg az sem volt rossz, hogy 35 perc alatt futottam le a kört. Persze, ment ez már 32 és fél perc alatt is, megállás nélkül. De még odafelé, a villamoson megbeszéltem magammal, hogy nem várhatom el magamtól ezt az eredményt, még csak azt sem, hogy ne kelljen megállnom egyszer sem, mert azért lassan másfél éve volt a félmaraton, a felkészülés még régebben, és az utolsó futásomnak is mindjárt két hónapja már, ráadásul az elmúlt két hétben _semmit_ sem mozogtam. Így nem ütött szíven az időeredmény (sőt örültem neki), és az sem, hogy féltávnál be kellett iktatni fél perc sétát és nyújtózkodást, a vége előtt 300 méterrel meg meg kellett állni inni a csapnál. Meglepett, mennyire könnyűnek tűnt a futás, nem szenvedtem közben, nem volt semmi kínom, csak a végén már kicsit nyomott az új nadrág, mert valamiért a hasam mindig felpuffad egy-egy edzés vagy hosszabb séta végére. Még Gergő mondta pár hónapja, hogy szerinte gyenge a hasizmom, és azért. Hát, a fene se tudja, mindenesetre nem szeretem ezt.
A teliholdas képek közül egy sem sikerült, de ez szép lett szerintem.
Tegnap meg moziban voltam anyuval és az unokaöcsémmel, velük is megnéztem az Agymanókat. Érdekes, hogy magyarul sokkal óvodásabb a mese, mint angolul. Szerintem ez a szinkronhangok miatt van, akik mind nagyon jók, csak valahogy sokkal inkább gügyögősre vették a történetet, mint amilyennek az eredeti színészek megcsinálták. Fura dolog ez. A Láva című rövidfilm, amit az Agymanók előtt mutatnak, még mindig rettenetes, sajnos. Viszont az Arénában szuper ötlettel promózzák a decemberi Charlie Brownt (amit meg fogok nézni, nyilván). Jó, nem egyedi az ötlet, volt már ilyen máskor is, de hát kellett fénykép.
Megcsikizem Snoopyt, aki ettől halálra röhögi magát.
Charlie Brownt ölelgetem, aki ettől kissé mintha zavarba jött volna.
Most meg képeket nézegetek és válogatok, és zenét hallgatok ahelyett, hogy már rég aludnék. Pedig holnap is tök hosszú és eseménydús napom lesz. Ej, ej.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése