Műszaki üzlet, áruátvétel

Utoljára pár éve voltam az egyik üzletükben személyesen átvenni valamit, akkor még tök normálisan történt a dolog. Megérkeztem, beálltam a sorba, odaértem a pulthoz, kiadták a rendelésemet, fizettem, viszontlátásra. Jó, az egy kisebb bolt volt.

Most viszont sikerült megölnöm az egeremet, ezért kellett másik, de sürgősen. Örömmel vettem tudomásul, hogy a Mammutban is van üzletük, mert a Mammuttal szemben van a suli, ahol az életemet élem már három hete. (De már csak egy hétig, juhú!) Bementem hát egyszer suli után. Kellett sorszámot húzni, aztán várni, aztán hívtak az egyik pulthoz, ahol el kellett mondani, ki vagyok, miért jöttem, majd mondták, várjak, és majd szólítanak a kasszához fizetni. Újabb sok várakozás, majd hívtak fizetni. Aztán közölték, hogy várjak, majd mondják a számomat, és akkor mehetek az átvételes pulthoz, és megkapom az egeremet. És akkor megint kellett várni sokat. És még csak nem is sorrendben adták ki a dolgokat, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon. Tök stresszesnek éreztem ezt. Közben gondolkodtam, hogyan lehetne még bonyolultabbá tenni az átvételt, de nem jutott eszembe jó ötlet. Oké, két pulthoz egy-egy sorbaállást még értenék - egynél kiadják az árut, egynél meg fizetek. De mi értelme van a legelső pultnál várakozni, ha aztán úgy tűnik, a kasszától tudja meg az átvétel, hogy nekem mit kell kihozni a raktárból?

Mindegy, ezt is túléltük, csak gondoltam, elmesélem, mert elég fura volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai