Minden jó

Nincs semmi baj, csak ez már konkrétan tényleg az az állapot, amikor meghalni sincs időm. Krisz edzéseit beerőszakolom azért, mert ha nem mennék el ugrálni heti kétszer, szerintem már sokkal rosszabb idegállapotban lennék így a CELTA 3. hetének végére. A lakásban tragikus állapotok uralkodnak, a tanfolyamon kívül semmire semmi időm, de igyekszem a víz fölött tartani a fejem, és azzal biztatom magam, hogy már csak egy hét, és akkor visszakapom az életemet. (És én még nem is vagyok elhavazva annyira, mint azok a résztvevők, akik még sosem tanítottak a tanfolyamon kívül. Velük nem cserélnék egyetlen napra sem.)

És akkor zene edzésről, hogy lássátok, jó kedvem van:

Lost Frequencies - Reality


Robin Schulz - Headlights

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai