Utolsó munkanap

Eltelt, jó volt. Voltak persze bunkók, de hát minden nap vannak. Meg kedves emberek is voltak, ők is minden nap vannak, szerencsére. Kicsit vitatkoztam is egy kedves vendéggel, a végén kicsit megemeltük a hangunkat is. (És örültem, hogy ment németül is - ha felpörög a szívem, felidegesítem magam, akkor sokszor nem akarnak eszembe jutni a szavak, szóval még azért van hová fejlődni.) Éppen asztalt törölgettem, amikor megkérdezte az egyik szomszédos asztalnál ülő társaság egyik tagja, mi az a szöveg, ami ott fut az eredményjelző alján. Ezt amúgy németül kérdezte, és mindig németül kommunikálunk, szóval nyelvi problémára nem gyanakszom. Elolvastam, mondtam, azt jelenti, hogy a mittoménmilyen meccs nem 2x45 perces, hanem 2x40. Hát de miért? Nem tudom. De ilyet hogy lehet, hát a focimeccs 2x45 perc volt mindig. Nem tudom, mi az oka. De ez most komoly? Gondolom; az van odaírva. De már a 79. percben van a játék, akkor most vége lesz? Szerintem igen. De ilyen a világon nincs, hát ezt a hülyeséget, ő most elveszítette a pénzt, amit erre a meccsre tett, mert ő arra fogadott, hogy a félidőt X csapat nyeri! De attól, hogy rövidebb a félidő, még volt félidő, szóval attól még a tipp érvényes volt, emiatt nem veszített pénzt. De ha tudja, hogy csak 40 perc a félidő, ő nem erre fogad, és ilyen a világon nincs, és mi az, hogy csak 2x40 perc, hát a focimeccs mindig 2x45 perc volt. Sajnálkoztam egy sort, majd visszamentem a pultba, erre jött utánam. Mármint a pult túloldalára jött oda szerencsére, nem be a pultba.
- Most nézd meg, emiatt elveszítettem a pénzemet! Mi az, hogy 40 perc a félidő? Hát én most ezen pénzt buktam!
Attól, ahogy nézett rám, és amilyen ingerült volt, hirtelen megvilágosodtam, és arra jöttem rá, hogy nem az van, hogy élménymesélés szintjén beavat engem abba, hogy milyen szörnyű már ez, ahogy járt (sokan szoktak olyat, mindig együtt érzően bólogatok, amitől nekik jobb lesz, mert kipanaszkodták magukat, én meg örülök, hogy segíthettem, még ha amúgy tökre nem is érdekel, XY hogy lehet ilyen nyomorult, hogy egy gólt sem bír berúgni), hanem az van, hogy szerinte valamilyen módon felelős vagyok ezért a tragédiáért. Miután néhányszor puhatolózásképpen elmondtam, hogy nem tehetek róla, hogy rövidebb volt a meccs, és csak mondta tovább a magáét, hogy de így meg úgy, rákérdeztem.
- Ne haragudj, de nekem ehhez mi közöm van?
- Miért, te nem itt dolgozol?
Ezen elröhögtem magam.
- Gondolod, odatelefonáltam, hogy csak 40 perc legyen egy félidő?
- Hát nem, de akkor is, mi ez már, ilyen a világon nincs!
- De nem az én hibám, hogy rövidebb volt a meccs, és ezért te buktad a pénzt. (Azt most sem értem, milyen összefüggés van a félidő hossza és aközött, kire fogad, de mindegy, arra gyanakszom, hogy ehhez jobban kéne érteni a fogadások világát. Vagy az a baja, hogy mondjuk a 78. percben fogadott arra, hogy Y csapat még fordít, és ha feltűnik neki, hogy már csak 2 perc van, akkor nem teszi? Azt mondjuk érteném.)
- De igen, mert nem volt kiírva sehová, és én azt hittem, hogy 45 perces a félidő, és úgy fogadtam, és most buktam emiatt a pénzt!
Jaaaa, hogy innen fúj a szél! Végre felfogtam, mit akar tőlem.
- De hát ott futott a képernyő alján végig a felirat, hát te is láttad!
(Az egész meccset úgy követték élőben, hogy nézték az eredménykijelzőt, mert ez valami távoli ország globálisan nem túl jelentős meccse volt, ennek megfelelően nem adta olyan adó, amit én fogni tudok a boltban.)
- De nem volt elég feltűnő! Nem láttam, csak akkor, amikor szóltam! Ezzel átveritek a vevőt, ezt feltűnőbben ki kéne írnotok!
- De ott futott a kijelző alján, a fehérrel írt eredmények alatt sárgával!
- De valahogy máshogy kéne ezt jelezni, én emiatt most pénzt buktam!
Nem volt elég feltűnő. Értem. A csupa fehér betűvel írt szöveg alatt 80 percen keresztül sárgán fut végtelenítve egy másik, és az nem elég feltűnő. Eszembe jutott a németek/osztrákok által oly nagyon kedvelt mondás, miszerint wer lesen kann, ist klar im Vorteil. Nyilván megértem a kiakadását, hogy valami feltétel más volt, mint amit ő hitt, és ő az amúgy nem létező feltétel alapján tett pénzt valamire, és bukta a pénzt, biztos én is bosszankodnék. De azért zseniálisan megtalálta a felelőst - nyilván a fogadóiroda kasszása tehet erről. Egyértelmű, hogy ő írogatja a saját kis kezével a meccsek aktuális állását egész álló nap (egyszerre összesen átlag 60-70 meccsét), aztán a köcsögje még csak nem is jelzi jól láthatóan, hogy a mittoménmilyen csapat meccse csak 2x40 perc. Nem ám arról lehet szó, hogy ez valami ilyen központilag adott dolog, amit a netről streamel a nyomorult. Azt érted? Én tehetek róla, hogy csak 2x40 perces volt a meccs, és ezért ő pénzt veszített, miután nem látta, hogy ott fut végig a sárga felirat. Kész. Sírok.

No de. Ettől eltekintve békésen telt a nap. Nadine végül úgy dönthetett, csúnya kiszúrás lenne rám hagyni a káoszt, ami egy-egy nap végére keletkezik a boltban, mert rendet rakott, csak pár asztalt meg széket kellett még megigazítanom. Azt is írta, legyen elég az az X ezer euró, ami a kasszában van, gondoltam is, nyilván van ráhatásom, hányan jönnek be, hogy ők nyertek egy vagon pénzt, de mindegy. Na, hát nem lett elég az X ezer euró. Nadine-nak valamiért az a mániája, hogy ha 100-as van a kasszában, azt átváltja apróra, és a 100-ast elteszi a nem tudom amúgy, milyen pénzmagba (ezt tartja rejtekhelyen). Az az indoka, hogy ha sok a 100-as, nem tud visszaadni, inkább 10-es meg 20-as legyen. Arra viszont nem gondol, milyen fejet vág az a jóember, aki megérkezik a 450 eurós nyereményt igazoló jeggyel, és közlöm vele, hogy tudok adni 45 darab 10-est. A másik boltban, ahol először voltam, mindig volt a kasszában elég sok nagy címlet is, pont azért, hogy ki lehessen fizetni a nyereményeket. De hát más üzletvezető, más szabályok. A lényeg csak annyi, hogy kénytelen voltam szólni annak a főnöknek, akiről a tegnapi megbeszélésen kiderült, hogy ő a bécsi illetékes, és a bécsi boltoknak őt kell keresni (ezen is behaltam mondjuk, hogy ez is lecseszésként hangzott el, hogy miért a másikat zaklatjuk folyton - én a magam részéről mondjuk azért, mert senki egy büdös szóval sem említette, hogy van külön bécsi illetékes, sőt én azt sem tudtam, hogy más városokban is van egy csomó bolt - esetleg lehet, hogy ezt kéne hirdetni, és nem ártana közölni az újakkal sem). Gondolom, nem örült annyira így péntek este, de hát szegény kénytelen volt bejönni, aztán szedett ki nekem papírpénzt az automatákból. (Erről is esett szó a megbeszélésen. Az egyik üzletvezető megkérdezte, miért csak ő vehet ki pénzt, nyilván nem olyan kényelmes neki, hogy ha kiürül a kassza, neki kell beballagni szabadidőben, szabadnapon, mindig, mert első körben az üzletvezetőt kell hívni ilyenkor - csak én most nem így tettem, mert nem szerettem volna kommunikálni vele. Válasz: mert nem akarják, hogy bárki is kísértésbe essen, és eltegyen némi pénzt, vagy elszúrjon valamit. Mert ez amúgy agysebészet ám, hogy kiveszel pénzt, megszámolod, iktatod a kasszába, és bejegyzed a kasszaprogramba, hogy innen áttettél annyit oda. Az meg, hogy hátha lopna valaki... Ennyire bízni az alkalmazottakban nekem elgondolkodtató.)

Szép rendet hagytam magam után, remélem, nem rontottam el semmit. Ja, amúgy Nadine ma nem írogatott a csodaappon, mert nem volt Bécsben, mint kiderült. Csak 9 körül írt rám, hogy nagyon csendben vagyok egész nap, mi történik. Aztán erre írtam, hogy egész nap nem volt semmi, amit ne tudtam volna megoldani egyedül, kivéve ezt a pénzes történetet, és igen, én is elég nagyot néztem erre, hogy nem lett elég X ezer euró (a fele szokott a kasszában lenni, és akkor már sok pénz van benne).

És most kora reggel felkelek, még rohangálok kicsit a környéken, aztán hazamegyek, kutyaetológiai konferencián előadásokat hallgatok Rékával, és Eszti is ott lesz, utána meg Blankával találkozunk, aztán vasárnap anyuéknál leszek, délután az Andikkal, és csak hétfőn jövök vissza, ráadásul nem is az első busszal. Tökéletes lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai