Hazatérés

Vicces ez, hogy csak így ugrálok országok között, de azért majd jó lenne lassan abbahagyni. A kaland része király, a bőrönd ide-oda cipelése, na, az nem király. Különösen a harmadikra felvonszolni volt jó (a házban nincs lift), de erős vagyok, mint a bivaly, szóval sikerült. Nevena amúgy nagyon barátságos volt egész nap, barátságosan is búcsúzott, ráadásul puszival.

Itthon letettem a cuccaimat, kipakoltam, amit ki kellett (pl. a húst, ami nem fogyott el két hónap alatt, höhö - persze mélyhűtőben volt, és most a következő napokban elhasználom). Utána kicsit ültem, pihegtem, majd elmentem bevásárolni a Tescóba, és jólesett. Hazajöttem, gyorsan bepakoltam a hűtőbe a dolgokat, aztán már találkoztunk is Blankával. Sétáltunk egy kicsit, majd ittunk egy-egy hideg, habos kakaót a Cserpesben :) Nagyon jó volt megint találkozni, és kellemes a tudat, hogy most gyakrabban is menni fog, mint az elmúlt időszakban.

Most pedig lassan eldőlök, hogy reggel fel tudjak kelni, meg tudjam nézni a sütikiállítást, ahol a cirkusz az idei téma. Később majd tanítok, meglátogatom anyuékat, aztán estefelé csendes ráhangolódás következik a CELTA-ra, plusz megcsinálom a feladatsort, amiről nem tudom eldönteni, hogy most kötelező vagy ajánlott, mert a dokumentum végén ott a megoldókulcs, de mivel magamtól mindig minden ilyen izét megcsinálok, most sem lesz másként. Vettem szép vonalas füzeteket, szóval most már minden adott a kurzushoz. Szerencsére mostanra már kedvet is sikerült kotornom hozzá, úgyhogy irónia nélkül mondhatom, hogy izgatottan (és némi gyomorgörccsel) várom a hétfőt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai