Az a kemény,

amikor kiadom valakinek a szobámat, és rosszul érzem magam, amiért a többi érdeklődőnek (akik öten vannak, és még csak egy járt itt közülük) meg kell mondani, hogy elkelt a szoba. Persze sok sikert kívántam a továbbiakhoz, és ajánlottam két jó oldalt, ahol tömegével vannak fent kiadó bécsi szobák. És még így is volt, aki felháborodott. Nagyon nehéz az élet. A helyettes lakó amúgy egy szerbiai magyar pasi, szóval fognak tudni Nevenával szerbül beszélgetni, ami nem hátrány.

Most tényleg csupa stressz minden, vagy csak én csinálok mindenből csupa stresszt? Ha utóbbi, akkor annak mi lehet az oka? No de mindegy is, inkább örülök, hogy két nap alatt találtam bérlőt, aki ráadásul mind a két hónapra marad. Király!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai