Új munkahely - jó bő lére eresztve
Hétfőn, amikor kezdtem, ott volt reggel a főnök, de mire beszéltem volna vele, elment, és nem is jött már vissza a nap folyamán. Almira, akivel aznap betanultam, azt mondta, ne is hívjam fel amiatt, amit variálok a hétre (kedden délután 3-kor dolgom volt, ez már múlt héten kiderült, ezért mondtam, hogy délelőtt 4 órát meg este 3 órát tudnék lenni [7 órát dolgozunk], ha úgy lehetne, plusz kb. egy hónapja van leszervezve, hogy most hétvégén hazamegyek, mellesleg a főnök számát ekkor még nem tudtam), majd ő szól neki, különben se jöjjek kedden estére, mert az még nagyon nyüzsis lenne nekem, majd csak jövő hét után kell esti műszakot csinálni, inkább egyáltalán ne jöjjek kedden, és majd jövő héten egy nappal többet dolgozom. Még vagy négyszer-ötször elmondtam a nap folyamán, hogy én nem szeretnék keddre szabadnapot, csak annyit, hogy két részletben lehessen ledolgozni a munkaidőt, mire ő mindig elmondta, hogy de esti műszakot még nem csinálhatok. Délután mondtam, hogy akkor köszönöm, akkor kedden nem jövök. Ennek szellemében megterveztem a hetet, lett program a hét minden egyes estéjére.
Ma Nikivel dolgoztam, aki nem magyar, hanem bolgár, egyszer csak azt mondja, jó lenne, ha ma éjfélig maradnék, mint ő (reggel 10-től), mert akkor látnék esti műszakot is. Mondom neki, nem így készültem, órát tartok ma munka után (meg amúgy kaját se vittem úgy, hogy egész nap ott legyek, és egyáltalán). Az órát persze le lehetne mondani, de eddig már kétszer tettük át, mert a tanítványnak mindig közbejött valami, viszont gyakorolnia kell a jövő heti kiselőadására, és a héten máskor már nem lesz jó, mert vagy ő nem ér rá, vagy én. Szóval nem akartam lemondani. Oké. Jött a főnök, mondta, hogy akkor ma 10-re jöttem, szuper, holnap jöjjek 5-re, és dolgozzak éjfélig. Mondom, az nem jó, arról volt szó, hogy a héten minden nap reggel vagyok, ezért este nem tudok jönni. Akkor jöjjek szombat este. Nem fog menni, péntek este megyek haza, vasárnap jövök. Ebből már kiderült, hogy rohadtul nem tud erről, nagyon örültem, tanulság meg is van: többet semmit sem szervezek kollégával, csak a főnökkel, akkor is, ha a kolléga két éve dolgozik a cégnél, és a főnök személyes barátja. (Nem gondolom, hogy Almira rosszat akart, vagy az ő hibája, hogy ez ilyen gázul alakult, feltehetőleg eddig mindig úgy volt, ahogy ő mondta nekem, csak most valamiért kapkodni kell, és már nem érünk rá két hétig nappalozni az estézés előtt.) Mondtam, lehet, hogy a vasárnapi jegyemet át tudom tenni korábbra, elvileg van ilyen lehetőségem, mert direkt ezért vettem drágább jegyet. Bólogatott a pasi, hogy oké, nézzek utána most rögtön.
Utánanéztem. Az interneten vásárolt jegyet lehet módosítani, ha olyat vettem, mégpedig a Népligetben. Itt kicsit elfüstölt azért az agyam, szó mi szó. Később észrevettem, hogy a külföldi partnerirodákban is megoldható a dolog, itt megkönnyebbültem. Megnéztem, Erdbergen reggel fél 7-től este 9-ig van iroda, szuper, holnap reggel simán oda is érek. Később látom ám, hogy Erdbergen csak a Bécs-Budapest jegyet lehet módosítani, a Budapest-Bécs jegyet csak a Népligetben, ahol este 7-kor zár a kassza, én meg fél 11-re fogok hazaérni. Most még 10+ jegy van vasárnap 1-re, de jó esély van rá, hogy szombat kora délután, mire eljutok a Népligetbe újra, ez már nem így lesz. Írtam e-mailt a buszos cégnek, aztán gondoltam, az a tuti, ha még ma odamegyek, de nem nyomtat a nyomtatóm, pedig csak kinyomtatott jeggyel lehet intézni bármit is, szóval akkor már felhívom őket, mielőtt megint kifizetek 5 eurót 3 oldal kinyomtatásáért. Annyira nem veszik fel, hogy ki sem csöng, pedig jól ütöm be a számot. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges. Eleve nem értem, miért kell ilyet kitalálni, hogy Bécsben csak a Bécsből induló jegyet írhatják át, nem hiszem, hogy én vagyok az első, akinek a visszaútját kell megváltoztatnia még az odaút előtt.
Összességében az a lényeg, hogy ha kedden délelőtt dolgoztam volna 4 órát, este meg hármat, most nem lennék bajban. De nem, én hallgattam a kollégára, ő már betanított egy csomó embert, nyilván tudja, hogy mennek itt a dolgok. Hát, most kivételesen nem úgy mennek. Nem nagyon lepődnék meg, ha nagyon gyorsan kirúgnának, bár mondtam, hogy jövő héten akár minden nap tudok este jönni, és erre eléggé bólogatott a főnök, hogy az úgy jó lesz. Ha úgy megyünk neki a hétnek, hogy egész héten esti műszak, vagy mit tudom én, ezeken a napokon esti, azokon meg reggeli, akkor úgy szervezem az életemet, ez egyértelmű. Az is Murphy, hogy sosem kell velem ennyit variálni, csak ez a hét ilyen. Aztán kb. egy hónapig megint nincs semmi, akkor megyek dolgozni, amikorra beosztanak, de ezt ők nyilván nem tudják, ők azt látják, hogy most jöttem, aztán már variálok.
Amúgy a munka nem rossz, most már kb. mindent meg tudok csinálni, amit meg kell, úgyhogy a főnök azt kérte, holnap egyedül nyissak, és aztán menjek át egy másik üzletbe, ahol egyedül dolgozzak egész nap. Azért ha itt így megy a beosztás, hogy egyik nap közlik, hogy ma mégis egész nap legyél, vagy holnap mégis másik műszakra gyere, mint ami meg volt beszélve, az nem lesz olyan jó, mert ennyire sajnos nem vagyok rugalmas. Legalább egy hétre előre kell, hogy tudjam a beosztást, hogy tudjam, mikorra pakoljam a tanításokat és az összes többi mindent. Az eddigi két kollegina, akivel dolgoztam, tök aranyos meg kedves, ügyes tanárok is, bár Nikiben kicsit idegesített, hogy ő simán belenyúl abba, amit csinálok, ellöki a kezem az egérről, ha meg akarja mutatni, hogy ő hogyan szokta ezt vagy azt csinálni, és ez nem annyira jó. Ami nagy baj, hogy ez volt a második napom, de már fáj a torkom. Ennek két oka van. Az ajtó mellett ülünk, és a mozgásérzékelős ajtó minden elhaladótól kinyílik, aztán félpercenként jön ránk a 7 fok. Ezen kívül van egy dohányzószoba, aminek az ajtaja folyamatosan nyitva van, így gyakorlatilag az egész üzlet dohányzó, plusz kötelező bejárkálni a dohányzóba, mert ott is kell csinálni dolgokat, és marja a füst a torkomat. Niki azt is mondta, hogy a dohányzóban szoktak ülni a törzsvendégek, és kell velük smúzolni, szóval ha kevés a vásárló, érdemes beülni hozzájuk. Nem tudom elképzelni, hogy a dohányzóban üldögéljek és beszélgessek, mert egyszerűen fuldoklom a cigifüsttől, ha töményen kapom az arcomba, és hát a dohányzóban vágni lehet a füstöt. Szóval vannak bajok, még ha alapvetően jó is a hely.
Közben van egy másik lehetőség. Már voltam interjún, kaptam házi feladatot, azt még le kell adnom, és utána eldöntik, behívnak-e második időpontra, avagy sem. Én örülnék neki, sok szempontból sokkal jobb lenne, mint ez, ahol most kezdtem. (A második lehetőség később derült ki, mint ahogy elfogadtam ezt az állást, de hát ezen meg sem lepődöm. Murphy él, és szeret engem.)
Ma Nikivel dolgoztam, aki nem magyar, hanem bolgár, egyszer csak azt mondja, jó lenne, ha ma éjfélig maradnék, mint ő (reggel 10-től), mert akkor látnék esti műszakot is. Mondom neki, nem így készültem, órát tartok ma munka után (meg amúgy kaját se vittem úgy, hogy egész nap ott legyek, és egyáltalán). Az órát persze le lehetne mondani, de eddig már kétszer tettük át, mert a tanítványnak mindig közbejött valami, viszont gyakorolnia kell a jövő heti kiselőadására, és a héten máskor már nem lesz jó, mert vagy ő nem ér rá, vagy én. Szóval nem akartam lemondani. Oké. Jött a főnök, mondta, hogy akkor ma 10-re jöttem, szuper, holnap jöjjek 5-re, és dolgozzak éjfélig. Mondom, az nem jó, arról volt szó, hogy a héten minden nap reggel vagyok, ezért este nem tudok jönni. Akkor jöjjek szombat este. Nem fog menni, péntek este megyek haza, vasárnap jövök. Ebből már kiderült, hogy rohadtul nem tud erről, nagyon örültem, tanulság meg is van: többet semmit sem szervezek kollégával, csak a főnökkel, akkor is, ha a kolléga két éve dolgozik a cégnél, és a főnök személyes barátja. (Nem gondolom, hogy Almira rosszat akart, vagy az ő hibája, hogy ez ilyen gázul alakult, feltehetőleg eddig mindig úgy volt, ahogy ő mondta nekem, csak most valamiért kapkodni kell, és már nem érünk rá két hétig nappalozni az estézés előtt.) Mondtam, lehet, hogy a vasárnapi jegyemet át tudom tenni korábbra, elvileg van ilyen lehetőségem, mert direkt ezért vettem drágább jegyet. Bólogatott a pasi, hogy oké, nézzek utána most rögtön.
Utánanéztem. Az interneten vásárolt jegyet lehet módosítani, ha olyat vettem, mégpedig a Népligetben. Itt kicsit elfüstölt azért az agyam, szó mi szó. Később észrevettem, hogy a külföldi partnerirodákban is megoldható a dolog, itt megkönnyebbültem. Megnéztem, Erdbergen reggel fél 7-től este 9-ig van iroda, szuper, holnap reggel simán oda is érek. Később látom ám, hogy Erdbergen csak a Bécs-Budapest jegyet lehet módosítani, a Budapest-Bécs jegyet csak a Népligetben, ahol este 7-kor zár a kassza, én meg fél 11-re fogok hazaérni. Most még 10+ jegy van vasárnap 1-re, de jó esély van rá, hogy szombat kora délután, mire eljutok a Népligetbe újra, ez már nem így lesz. Írtam e-mailt a buszos cégnek, aztán gondoltam, az a tuti, ha még ma odamegyek, de nem nyomtat a nyomtatóm, pedig csak kinyomtatott jeggyel lehet intézni bármit is, szóval akkor már felhívom őket, mielőtt megint kifizetek 5 eurót 3 oldal kinyomtatásáért. Annyira nem veszik fel, hogy ki sem csöng, pedig jól ütöm be a számot. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges. Eleve nem értem, miért kell ilyet kitalálni, hogy Bécsben csak a Bécsből induló jegyet írhatják át, nem hiszem, hogy én vagyok az első, akinek a visszaútját kell megváltoztatnia még az odaút előtt.
Összességében az a lényeg, hogy ha kedden délelőtt dolgoztam volna 4 órát, este meg hármat, most nem lennék bajban. De nem, én hallgattam a kollégára, ő már betanított egy csomó embert, nyilván tudja, hogy mennek itt a dolgok. Hát, most kivételesen nem úgy mennek. Nem nagyon lepődnék meg, ha nagyon gyorsan kirúgnának, bár mondtam, hogy jövő héten akár minden nap tudok este jönni, és erre eléggé bólogatott a főnök, hogy az úgy jó lesz. Ha úgy megyünk neki a hétnek, hogy egész héten esti műszak, vagy mit tudom én, ezeken a napokon esti, azokon meg reggeli, akkor úgy szervezem az életemet, ez egyértelmű. Az is Murphy, hogy sosem kell velem ennyit variálni, csak ez a hét ilyen. Aztán kb. egy hónapig megint nincs semmi, akkor megyek dolgozni, amikorra beosztanak, de ezt ők nyilván nem tudják, ők azt látják, hogy most jöttem, aztán már variálok.
Amúgy a munka nem rossz, most már kb. mindent meg tudok csinálni, amit meg kell, úgyhogy a főnök azt kérte, holnap egyedül nyissak, és aztán menjek át egy másik üzletbe, ahol egyedül dolgozzak egész nap. Azért ha itt így megy a beosztás, hogy egyik nap közlik, hogy ma mégis egész nap legyél, vagy holnap mégis másik műszakra gyere, mint ami meg volt beszélve, az nem lesz olyan jó, mert ennyire sajnos nem vagyok rugalmas. Legalább egy hétre előre kell, hogy tudjam a beosztást, hogy tudjam, mikorra pakoljam a tanításokat és az összes többi mindent. Az eddigi két kollegina, akivel dolgoztam, tök aranyos meg kedves, ügyes tanárok is, bár Nikiben kicsit idegesített, hogy ő simán belenyúl abba, amit csinálok, ellöki a kezem az egérről, ha meg akarja mutatni, hogy ő hogyan szokta ezt vagy azt csinálni, és ez nem annyira jó. Ami nagy baj, hogy ez volt a második napom, de már fáj a torkom. Ennek két oka van. Az ajtó mellett ülünk, és a mozgásérzékelős ajtó minden elhaladótól kinyílik, aztán félpercenként jön ránk a 7 fok. Ezen kívül van egy dohányzószoba, aminek az ajtaja folyamatosan nyitva van, így gyakorlatilag az egész üzlet dohányzó, plusz kötelező bejárkálni a dohányzóba, mert ott is kell csinálni dolgokat, és marja a füst a torkomat. Niki azt is mondta, hogy a dohányzóban szoktak ülni a törzsvendégek, és kell velük smúzolni, szóval ha kevés a vásárló, érdemes beülni hozzájuk. Nem tudom elképzelni, hogy a dohányzóban üldögéljek és beszélgessek, mert egyszerűen fuldoklom a cigifüsttől, ha töményen kapom az arcomba, és hát a dohányzóban vágni lehet a füstöt. Szóval vannak bajok, még ha alapvetően jó is a hely.
Közben van egy másik lehetőség. Már voltam interjún, kaptam házi feladatot, azt még le kell adnom, és utána eldöntik, behívnak-e második időpontra, avagy sem. Én örülnék neki, sok szempontból sokkal jobb lenne, mint ez, ahol most kezdtem. (A második lehetőség később derült ki, mint ahogy elfogadtam ezt az állást, de hát ezen meg sem lepődöm. Murphy él, és szeret engem.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése