Jól látjátok,

mostanában kizárólag a munka történik az életemben. Előtte nem tudok csinálni mást, mert még reggel van, utána meg agyhalott vagyok, mert leszív a hely.

Lehet fogadni nálam is meg az automatáknál is. Utóbbi esetben úgy lehet dönteni, hogy az ember mégsem akar azokra a meccsekre fogadni, amelyekre fogadott, és akkor az automata kiköp egy papírt, hogy jóváírunk annyi eurót, amennyit a delikvens belehajigált. Ezzel aztán vagy odajön hozzám, és én a kasszából kiadom a pénzt, vagy lehúzza az automatánál, és akkor azért az összegért megint fogadhat. A mai első vendégünk egy nem túl értelmes pasi volt. Egyszer csak odajött hozzám, hogy nézzem már, milyen papírt kapott, jóváírt neki a gép 10 eurót, és akkor én ezt most kifizetem-e neki. Mondtam, persze. De miért kapta ezt a papírt? Gondolom, sztornózta a két pillanattal korábbi fogadást. De hát ezt a 10 eurót ő maga dobálta bele! Igen, azért kapja vissza, mert sztornózta a fogadást, nem költötte el a 10 eurót. De hát azt ő beledobálta! Oké, mindegy, lényeg, hogy jár neki 10 euró. Odaadtam neki. Egy órával később odajött egy másik papírral, hogy most meg 2 euróról kapott egy ilyen papírt, de hát azt a 2 eurót ő maga dobálta bele a gépbe. Mondtam, igen, aztán sztornózta a fogadását. De hát ezt ő dobálta bele! Igen, de... Akkor most fizessem ki a 2 eurót! Lehúztam a papírt, kiírta a gép, hogy már beváltották (lehúzta a gépnél). Mondom, nem tudom kifizetni, mert már felhasználta. De hát ezt a 2 eurót ő dobálta bele a gépbe, és kiadta neki a gép ezt a papírt, és mi az, hogy én nem adom oda a pénzét, amikor a 10 eurót is ő dobálta bele, és azt mégis odaadtam! Nem volt könnyű megértetni vele, hogyan működik ez a történet, és a két szituáció között mi is a különbség, de végül megértette, és annyira örült, hogy még egy kólát is vett nekem az automatából. Ez kedves volt tőle.

A nyomtató megint nem akart együttműködni. Hatszor vettem ki és tettem vissza a tonert, majd indítottam újra a nyomtatót, mire kinyomtatott egy dokumentumot, majd közölte, hogy benne nincs eredeti toner. (Ó, hogy csapjalak tarkón! - gondoltam én.) Mivel ekkor még volt 9 másik kinyomtatandó dokumentum, játszottam tovább, nyomtam a megfelelő gombokat röviden, hosszan, kivettem a tonert, visszatettem, kikapcsoltam a nyomtatót, majd vissza. Közben odalépett a pulthoz egy öltönyös bácsi, és feldúltan kérdezte, miért nincs kirakva a napi program (mármint az, hogy mely játékokra és hogyan lehet fogadni). Mondtam, próbálkozom, csak nem működik a nyomtató, éppen küzdünk egymással. Válasz: "Nem próbálkozni kell, hanem meg kell tanulni nyomtatni." :D :D :D Amúgy végül kifejtettem a nyomtatónak, hogy ha az enyém lenne, úgy vágnám ki az ablakon, hogy csak úgy nyekken, aztán erre jobb belátásra tért, és mindent kinyomtatott, mint a kisangyal.

A nap végére meg csináltam 7 euró pluszt, sosem fog kiderülni, hogyan. Minden kiadott pénzt átszámoltam kb. háromszor, és senki sem sikított, hogy kevesebbet akarok adni, mint amennyi jár. Rejtély, de ezért legalább nem jár megtorlás.

Ki tippelt arra, hogy megkapom a szombati szabadnapot? Az bukta ezt a fogadást. Viszont az a csavar, hogy helyette a pénteket kaptam. Tehát ha csütörtökön felmondok, akkor csak 4 napot dolgoztam ezen a héten, az 24 óra - az kevés. Vagyis lehet, hogy kénytelen leszek maradni a hétvégén, és vasárnap felmondani. A péntek olyan szempontból nem rossz szabadnapnak, hogy úgy végére érhetek a tanulmánynak, de amúgy meg nem örülök neki. Ez az egész egy vicc. Ezzel fogom indokolni a felmondást is: azért költöztem Bécsbe, hogy ne kelljen szabadságot kivennem, amikor havi egyszer-kétszer hazamegyek a családomhoz és a barátaimhoz, de ha 6 napot dolgozom, és az egy szem szabadnapom is hétköznapra esik, ennyi erővel maradhattam volna Máltán, pont ugyanitt tartanék, csak akkor heti 2 szabadnapom lenne. Még nem tudom, hogyan oldom meg a felmondást, de nagyon sajnálnám Nadine-t, ha megint hosszúzhatna napokig, mert nem lenne kollégája. Vagy ne foglalkozzak vele, ez legyen a cég baja? Nem könnyű.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai