Munka- és párkeresés

Jó, munkát azért aktívabban keresek. A társkeresőn főleg csetelgetek, vagy azt sem. De az iraki fiú szeretne skype-olni, miután mondtam, hogy ne vegyen feleségül. Egy másik, vélhetően ír srác meg kép nélkül nyomul, aztán kérésre küld egy képet, amin az látszik, hogy ő egy teljesen jóképű pasi. Gyanús ez nekem, gyanús, gyanús. Amúgy meg az is milyen már, hogy ennyire fontos a fénykép. Jól meglepődne 13 éves önmagam, aki még 100%-ig biztosra vette, hogy a külső egyáltalán nem számít.

No de a munka. Az a taktikám, hogy kigyűjtök irgalmatlanul sok hirdetést, ami érdekesnek tűnik, aztán jelentkezem négyre-ötre, majd további irgalmatlanul sokat kigyűjtök, hogy másnap jelentkezzek négyre-ötre, és így tovább. Végül is nemcsak angoltanári állásokra írok, mert miután a hétvégén elértem a mélypontot, úgy érzem, nem lehet már arra várni, hogy hátha összejön. A jelenlegi kedvenc jelölt titkárnői állás, kell hozzá magyar meg angol (meg német), 38 óra 4 nap alatt (király!), viszont Bécsújhelyen van (annyira nem király). Megnéztem, az fél óra vonattal, a pályaudvar meg ide max. 20 perc, szóval annyira nem vészes, de biztos sírnék, hogy mennyit utazom, milyen drága, és miért nem taníthatok angolt. De ha négy nap alatt meglenne 38 óra, az mekkora lenne! Az eléggé tetszene.

Keresgélés közben egyébként azt is megtudtam egy hirdetésből, amelyben szociális munkást keresnek hajléktalanokkal való foglalkozásra*, hogy a magyar keleti szláv nyelv. Mindig tanul az ember.

*Ez is érdekes lenne, de azon túl, hogy nincs ilyen irányú végzettségem, pedig kérik, biztos tökre megviselne, ha sokat beszélnék hajléktalanokkal, és belelátnék, ki hogyan került utcára, és milyen az utcán élni. Szóval erre az állásra nem jelentkeztem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai