Jövök-megyek, intézkedem
Fordítottam húsz oldalt, aztán nekivágtam a városnak. Először csak a Corvin-negyedig mentem, hogy kiüttessem a telefonomat. Merthogy kelleni fog osztrák SIM, de az én mobilom telenoros, viszont a hűség már lejárt. A Telenornál mondták tegnap, hogy valami kis GMS-be menjek, mert ott lényegesen olcsóbb lesz, mint náluk. Mentem is. Odaadtam a telefont, kaptam róla papírt, mondták, hogy kb. egy óra alatt megvan a kikódolás. Kérdeztem, megmutassam-e a képernyőzár-kioldó mintát, mondták, nem kell, mert nem kell bemenni a telefonba a kioldáshoz. Ez fura volt, de hát ők a szakemberek, ugyebár. Beszaladtam a plázába, mert akartam venni bécsi térképet, de csak olyan van, amin a belváros látható, én meg nem csak belvárosi lakásokat fogok nézni, szóval végül maradt az, hogy beütögettem egyesével a bécsi útvonaltervezőbe, honnan hová megyek majd, és most este kinyomtattam a részletes térképeket*.
Ezek után találkoztam az unokaöcsémmel, Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy jót, ő ivott egy teát, evett egy szendvicset, én meg ittam egy hideg, habos kakaót, ahogy szoktam :) (Jó itthon.) Fél 6-ra kellett a Hősök terére érnem, de induláskor még bementem a GSM-be, ami a Cserpes mellett található, és visszakértem a telefont. Erre közölték, hogy oldjam fel a képernyőzárat, és onnantól számított tíz percen belül megcsinálják a munkát. Nem lettem ideges, á, nem. Ha nem kérdeztem volna meg külön, megmutassam-e, mi a képernyőzár-feloldó minta, értitek... Arra már nem volt idő, hogy megvárjam a telefont, szóval az lett, hogy Daninak odaadtam a papírt, amit az üzletben adtak, a pénzt, amibe kerül a móka, meg a kapukulcsomat, én elrohantam a Hősök terére, ő meg később visszament, átvette és kifizette a telefont, majd bedobta a postaládámba. Elég bátor vállalkozás, nagyon reméltem, hogy nem most fogják feltörni a postaládámat. Nem törték, ott volt a telefon meg a kulcs is. (És soha többet ilyet nem csinálok.) Több gyanús körülmény is van viszont. Egyrészt átállították a képernyőzárat mintáról PIN-re, aminek nem örülök, mert senki nem kérte őket erre, és ne turkáljanak a telefonomban a szükségesnél többet. Visszaállítottam, nem arról van szó, de már mégiscsak... Másrészt viszont megjelent a telefonon három új alkalmazás, amelyek közül az egyiket letörölni sem lehet, egy másiknak meg kínai karakterekből áll a címe. Ez kifejezetten dühít. Nem hinném, hogy erre szükség volt. (Ha mégis, azt ne titkoljátok el előlem!)
A Hősök terén egy olyan sráccal találkoztam, akit két éve ismertem meg egy ausztriai bakancsos túrán, ahová Danival mentem. Nekem nagyon tetszett, szerettem volna, ha kialakul valami, de egy hónapi találkozgatás és beszélgetés után sem lépett semmit, én meg tudomásul vettem, hogy nem lesz semmi. Azóta még egyszer találkoztunk, abban az évben karácsonykor, mert még akkor vettem neki egy könyvet, és azt oda akartam adni mindenképp. Most meg regisztrált a Facebookon, bejelölt, beszélgettünk kétszer, és kérdezte, ráérek-e találkozni, amíg itthon vagyok, én meg ráértem. Kimentünk a PeCsa mellé, leültünk a fűbe a külön erre kialakított plédemre, és vagy két órán át beszélgettünk. Jó volt. Tulajdonképpen azt tudtam meg róla, hogy minden ugyanúgy van az életében, mint két éve, kivéve azt, hogy már nem vesz bérletet a BKV-ra, mert egész évben mindenhová bringával jár. Kemény. Közben mindenféle érdekes emberek járkáltak körülöttünk, több tucat kutyát láthattunk rohangálás és játék közben, szóval ez is szuper volt.
A Városliget után még el akartam menni a Nyugatiba, hogy kinyomtassam a holnapi vonatjegyet, de rájöttem az Oktogonnál, hogy szerencsére a kódot csak az okostelefonba írtam fel, hehe. Szóval hazarohantam, kivettem a telefont a postaládából, aztán visszarohantam a Nyugatiba. Van vagy hat automata, ami jegyet nyomtat, de egyik sem működött. Fú. Gondoltam, mekkora mázli, hogy nem hagytam az utazás reggelére, mert bár a Keletiből megyek, egy ilyen kalandtól tuti megemelkedne a vérnyomásom. Végül is egy forgalmi ügyeletes bácsi mutatott egy másmilyen, régi automatát, amit magamtól észre sem vettem, aztán az kiadta a jegyemet. Aztán megnéztem a felújított Spart, hazarohantam, és most zuhanyzás meg alvás következik.
Ma sem unatkoztam.
*Annyira szuper az az oldal, teljesen el vagyok ájulva. Színes-szagos, minden infó oda van írva, még az is, hogy az egyes járművekre melyik végállomás felé kell felszállnom. Na jó, én a pesti útvonaltervezőt is szeretem, de ez még egy fokkal jobb. Már letöltöttem a quando nevű alkalmazást is, ami kb. ugyanez, csak mobilon, plusz ha beírom egy megálló nevét, megmondja, melyik jármű és mikor indul onnan legközelebb. Hát wow. (Luca felfedezi az okostelefonok és alkalmazások világát című rovatunkat olvasták.)
Ezek után találkoztam az unokaöcsémmel, Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy jót, ő ivott egy teát, evett egy szendvicset, én meg ittam egy hideg, habos kakaót, ahogy szoktam :) (Jó itthon.) Fél 6-ra kellett a Hősök terére érnem, de induláskor még bementem a GSM-be, ami a Cserpes mellett található, és visszakértem a telefont. Erre közölték, hogy oldjam fel a képernyőzárat, és onnantól számított tíz percen belül megcsinálják a munkát. Nem lettem ideges, á, nem. Ha nem kérdeztem volna meg külön, megmutassam-e, mi a képernyőzár-feloldó minta, értitek... Arra már nem volt idő, hogy megvárjam a telefont, szóval az lett, hogy Daninak odaadtam a papírt, amit az üzletben adtak, a pénzt, amibe kerül a móka, meg a kapukulcsomat, én elrohantam a Hősök terére, ő meg később visszament, átvette és kifizette a telefont, majd bedobta a postaládámba. Elég bátor vállalkozás, nagyon reméltem, hogy nem most fogják feltörni a postaládámat. Nem törték, ott volt a telefon meg a kulcs is. (És soha többet ilyet nem csinálok.) Több gyanús körülmény is van viszont. Egyrészt átállították a képernyőzárat mintáról PIN-re, aminek nem örülök, mert senki nem kérte őket erre, és ne turkáljanak a telefonomban a szükségesnél többet. Visszaállítottam, nem arról van szó, de már mégiscsak... Másrészt viszont megjelent a telefonon három új alkalmazás, amelyek közül az egyiket letörölni sem lehet, egy másiknak meg kínai karakterekből áll a címe. Ez kifejezetten dühít. Nem hinném, hogy erre szükség volt. (Ha mégis, azt ne titkoljátok el előlem!)
A Hősök terén egy olyan sráccal találkoztam, akit két éve ismertem meg egy ausztriai bakancsos túrán, ahová Danival mentem. Nekem nagyon tetszett, szerettem volna, ha kialakul valami, de egy hónapi találkozgatás és beszélgetés után sem lépett semmit, én meg tudomásul vettem, hogy nem lesz semmi. Azóta még egyszer találkoztunk, abban az évben karácsonykor, mert még akkor vettem neki egy könyvet, és azt oda akartam adni mindenképp. Most meg regisztrált a Facebookon, bejelölt, beszélgettünk kétszer, és kérdezte, ráérek-e találkozni, amíg itthon vagyok, én meg ráértem. Kimentünk a PeCsa mellé, leültünk a fűbe a külön erre kialakított plédemre, és vagy két órán át beszélgettünk. Jó volt. Tulajdonképpen azt tudtam meg róla, hogy minden ugyanúgy van az életében, mint két éve, kivéve azt, hogy már nem vesz bérletet a BKV-ra, mert egész évben mindenhová bringával jár. Kemény. Közben mindenféle érdekes emberek járkáltak körülöttünk, több tucat kutyát láthattunk rohangálás és játék közben, szóval ez is szuper volt.
A Városliget után még el akartam menni a Nyugatiba, hogy kinyomtassam a holnapi vonatjegyet, de rájöttem az Oktogonnál, hogy szerencsére a kódot csak az okostelefonba írtam fel, hehe. Szóval hazarohantam, kivettem a telefont a postaládából, aztán visszarohantam a Nyugatiba. Van vagy hat automata, ami jegyet nyomtat, de egyik sem működött. Fú. Gondoltam, mekkora mázli, hogy nem hagytam az utazás reggelére, mert bár a Keletiből megyek, egy ilyen kalandtól tuti megemelkedne a vérnyomásom. Végül is egy forgalmi ügyeletes bácsi mutatott egy másmilyen, régi automatát, amit magamtól észre sem vettem, aztán az kiadta a jegyemet. Aztán megnéztem a felújított Spart, hazarohantam, és most zuhanyzás meg alvás következik.
Ma sem unatkoztam.
*Annyira szuper az az oldal, teljesen el vagyok ájulva. Színes-szagos, minden infó oda van írva, még az is, hogy az egyes járművekre melyik végállomás felé kell felszállnom. Na jó, én a pesti útvonaltervezőt is szeretem, de ez még egy fokkal jobb. Már letöltöttem a quando nevű alkalmazást is, ami kb. ugyanez, csak mobilon, plusz ha beírom egy megálló nevét, megmondja, melyik jármű és mikor indul onnan legközelebb. Hát wow. (Luca felfedezi az okostelefonok és alkalmazások világát című rovatunkat olvasták.)
Megkérdezhetem, milyen típusú telefon volt? Én azt hiszem, tudom a magyarázatot a rejtélyekre:). Szóval valószínűleg hardveresen akarták függetleníteni a telefont (pl iPhone-okat úgy szokták), azért mondták először, hogy nem kell a PIN. De vagy nem tudták, vagy nem tudom, de végül a szoftveres jailbrake-elés mellett döntöttek, magyarul hogy feltörik a telefont. Ez úgy megy, hogy vezetékkel összekötik a telefont egy számítógéppel, keresnek egy a telefon márkájához illő jailbreak programot, és azt ha elindítják, akkor pár perc alatt feltöri a telefont. Nekem ekkor tűntek el applikációk a telefonomról, de ha utána olvasol, ez sajna "normális", a jailbreakelés hátránya. A program készítői pedig valószínűleg kínaiak voltak, azért a krikszkrakszos appok, valószínűleg úgy lett megírva, hogy a saját kis appjukat feltegye a feltört telefonokra (csak hogy nekik is jó legyen). Tippelem, hogy az új pin is csak a feltörés egy mellékterméke, nem hiszem, hogy a telefonos boltban ilyesmivel foglalkoznának.
VálaszTörlésMost _nagyon_ megnyugtattál, köszönöm :) Samsung Galaxy PocketNeo a delikvens, lehet, hogy akkor őt is úgy akarták függetleníteni, mint egy iPhone-t. Azt még mindig nem néztem meg, mi az az alkalmazás, amit nem tudok letörölni sem, de ha neki jó ott, és nem csinál bajt, akkor üsse kő, maradjon.
Törlés