The Minions

Nagyon vártam a filmet, amióta csak először láttam az előzetest. Nekem nagyon tetszett a Gru, a második rész is egész jól sikerült, és nagyon reméltem, hogy a minyonok előtörténete is hasonló színvonalon sikerül majd. Hát...


Azok a részek, amikből az előzetest összerakták, zseniálisak, könnyesre röhögtem magam. Annyira édesek, ahogy rajonganak, és nagy rajongásuk közepette azzal a végtelen pancserségükkel mindent elpusztítanak, kő kövön nem marad körülöttük. A történet akkor vett kevésbé szerencsés fordulatot, amikor a minyonok megérkeztek Angliába, és találkoztak Scarlet Overkillel. Onnantól kezdve az egész film egy hatalmas katyvasz. Kilép az idősíkjából, 1968-ból, és szemmel láthatólag az az egyetlen cél, hogy minél több akciót sikerüljön belezsúfolni a maradék kb. egy órába. Ezt nem kellett volna. Kíváncsi lennék, mit szólnak az angolok ahhoz, ahogyan ábrázolja őket a film, szerintem helyenként kicsit erős. Nagy kár, hogy a minyonok halandzsául beszélnek, mert így csak helyzetkomikumra van lehetőségük, míg ha beszélnének, tele lehetne verbális poénnal a film. Persze van hozzájuk szótár a neten, mint lejjebb látható, és még az is kitalálható a filmből, hogy a "papagena" a "szivi", de akkor is... Azért örülök, hogy megnéztük, de lehetett volna sokkal jobb is.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai