Spartan Race
Ahogy otthon Krisz és aerobic (step meg sima), úgy Máltán Maja/Linnea/Kate/Ricarda/Marte és kettlebell. Ahogy Krisz évi kétszer tábort szervez, úgy a lányok évente párszor "spártai összetartást". A tegnapi adag épp az évente megrendezésre kerülő Spartan Race volt, és nagy-nagy szerencsémre úgy alakult, hogy pont szabadnapos voltam, így részt tudtam venni rajta.
Délben kezdődött a verseny, el is határoztam, hogy 10-kor kelek, és 11:20-kor elindulok, biztos, ami tuti. Na, hát, 11:28-kor pattant ki a szemem. Azért az már valami. Végül is villámgyors készülődéssel, sprinttel és sprint közben reggelizéssel csak két percet késtem, és megvártak. (Írtam SMS-t Linneának.)
Öt négyfős csapatot alakítottunk (sorsolásos alapon), én Petrával, Gareth-szel és Tomasszal voltam. Kaptunk egy sok oldalas füzetet, abban voltak a feladatok. Az első mindjárt király volt: 15 kép, mindegyiken egy-egy helyszín Pembroke, Swieqi, Paceville, St. Julian's és Sliema területén valahol, de persze nem volt odaírva, mit látunk, sem az, hogy hol kell keresni. A feladat: eldönteni, melyikeket akarjuk felkeresni, aztán 2 óra alatt minél többhöz eljutni, és a helyszínen minimum két csapattagot lefotózni. Minden fotó 50 pontot ért, kivéve a pembroke-i őrtoronynál készült, ami 150-et. Na, azt mi kihagytuk, Pembroke a teremtől valami kegyetlen messze van (3,4 km), nem is értem, hogy akik odáig elgyalogoltak, hogyan jutottak el még utána bármelyik másik helyre. Egy csapat ment oda teljes létszámmal, és még egy két embert küldött. Mi végül is Paceville-t, St. Julian'st és Sliemát jártuk be, az ezeken a településeken kijelölt összes helyen voltunk. Pont két óra kellett ehhez a teljesítményhez, ebből legalább egyet futottunk, pedig nagyon meleg volt, úgyhogy én jól elfáradtam. Mondjuk a többiek is smile emoticon
No de nem ennyiből állt ám a móka. Szaladgálás közben kellett még egyéb feladatokat csinálni, és azokról fotót vagy videót készíteni. Fotós feladat volt, hogy valaki sétáltasson egyszerre két kutyát, ketten lógjanak fejjel lefelé, üljenek be egy csónakba, mindenki csinálja meg a harcos I. pózt, stb. Videós feladat volt, hogy ketten békaügetésben jussanak el A pontból B-be, valaki tanítson meg egy vadidegent a kettlebell swing mozdulatra kettlebell nélkül, a csapat adjon elő egy koreografált táncot, az egyik tag kapjon fel egy másikat, és csináljon vele back squatot, stb. A fotókat és videókat folyamatosan fel kellett tölteni a Spartan csoportba, ez alapján kaptunk pontokat. A back squatra először csak a lehetséges pontszám felét kaptuk, mert Gareth nem guggolt velem elég mélyre, úgyhogy amikor ez kiderült, és szembe jött egy másik csoport két tagja, Gareth felkapta egyiküket, és helyesen is kivitelezte a gyakorlatot. Aztán meggyőzte Maját a végén, hogy az a csapat is kapjon maximum pontot erre a feladatra, meg mi is, ami tök jófejség volt tőle.
Amikor visszaértünk a terembe, még volt egy kvíz az egészséges táplálkozásról, a kettlebellről és a Spartan tagjairól, majd jöttek a sportos kihívások. Volt hatféle feladat, ebből hármat kellett kiválasztani, és egy vagy két csapattagnak megcsinálni. Én eveztem az evezőgépen, mégpedig 5 per alatt 1280 métert, amivel 128 pontot szereztem a csapatunknak, Petra és Gareth deadiftelt (ha jól emlékszem, 100 ill. 140 kg-ot), aztán Tomasszal kiegészülve futottak fejenként 2-3 percet. Aztán az utolsó részben minden csapat minden tagjának burpee-zni kellett 3 percig. A múltkori 30-hoz képest most 43 (!) lett az eredményem, ami biztató, most már szinte elhiszem, hogy menni fog a Level 1, ahol 5 perc alatt kell 50-et összehozni. Bónusz pontokat lehetett szerezni, ha valaki adakozott annak a menhelynek, ahonnan Majáék kihozták a kutyáikat, Mollyt és Pennyt. Ez nem kis pontgyűjtési lehetőség volt: 11,65 euróért 500 pont járt. Nálunk Gareth két körre is benevezett, mondván, ő amúgy is rendszeresen ad pénzt több menhelynek is.
Ezek után jött a pontok összeszámolása, evés-ivás, pezsgőzés, majd az eredményhirdetés. Mi csak negyedikek lettünk az ötből, de sebaj, jól éreztük magunkat, és ez a lényeg.
Fél 6-ra értem haza, elmentünk vásárolni, aztán főzés közben kifogyott a palackból a gáz, úgyhogy lesprinteltünk a Fortizzához, hogy megkérdezzük Stankót, tud-e nyitva tartó üzletet (este fél 9 volt már, hihi), és tudott, úgyhogy akkor odarohantunk, aztán vettünk egy gázpalackot. Csupa kaland errefelé az élet.
És nagyon-nagyon jó nap volt. Ha tehetném, minden évben eljönnék a Spartan Race-re.
Délben kezdődött a verseny, el is határoztam, hogy 10-kor kelek, és 11:20-kor elindulok, biztos, ami tuti. Na, hát, 11:28-kor pattant ki a szemem. Azért az már valami. Végül is villámgyors készülődéssel, sprinttel és sprint közben reggelizéssel csak két percet késtem, és megvártak. (Írtam SMS-t Linneának.)
Öt négyfős csapatot alakítottunk (sorsolásos alapon), én Petrával, Gareth-szel és Tomasszal voltam. Kaptunk egy sok oldalas füzetet, abban voltak a feladatok. Az első mindjárt király volt: 15 kép, mindegyiken egy-egy helyszín Pembroke, Swieqi, Paceville, St. Julian's és Sliema területén valahol, de persze nem volt odaírva, mit látunk, sem az, hogy hol kell keresni. A feladat: eldönteni, melyikeket akarjuk felkeresni, aztán 2 óra alatt minél többhöz eljutni, és a helyszínen minimum két csapattagot lefotózni. Minden fotó 50 pontot ért, kivéve a pembroke-i őrtoronynál készült, ami 150-et. Na, azt mi kihagytuk, Pembroke a teremtől valami kegyetlen messze van (3,4 km), nem is értem, hogy akik odáig elgyalogoltak, hogyan jutottak el még utána bármelyik másik helyre. Egy csapat ment oda teljes létszámmal, és még egy két embert küldött. Mi végül is Paceville-t, St. Julian'st és Sliemát jártuk be, az ezeken a településeken kijelölt összes helyen voltunk. Pont két óra kellett ehhez a teljesítményhez, ebből legalább egyet futottunk, pedig nagyon meleg volt, úgyhogy én jól elfáradtam. Mondjuk a többiek is smile emoticon
No de nem ennyiből állt ám a móka. Szaladgálás közben kellett még egyéb feladatokat csinálni, és azokról fotót vagy videót készíteni. Fotós feladat volt, hogy valaki sétáltasson egyszerre két kutyát, ketten lógjanak fejjel lefelé, üljenek be egy csónakba, mindenki csinálja meg a harcos I. pózt, stb. Videós feladat volt, hogy ketten békaügetésben jussanak el A pontból B-be, valaki tanítson meg egy vadidegent a kettlebell swing mozdulatra kettlebell nélkül, a csapat adjon elő egy koreografált táncot, az egyik tag kapjon fel egy másikat, és csináljon vele back squatot, stb. A fotókat és videókat folyamatosan fel kellett tölteni a Spartan csoportba, ez alapján kaptunk pontokat. A back squatra először csak a lehetséges pontszám felét kaptuk, mert Gareth nem guggolt velem elég mélyre, úgyhogy amikor ez kiderült, és szembe jött egy másik csoport két tagja, Gareth felkapta egyiküket, és helyesen is kivitelezte a gyakorlatot. Aztán meggyőzte Maját a végén, hogy az a csapat is kapjon maximum pontot erre a feladatra, meg mi is, ami tök jófejség volt tőle.
Amikor visszaértünk a terembe, még volt egy kvíz az egészséges táplálkozásról, a kettlebellről és a Spartan tagjairól, majd jöttek a sportos kihívások. Volt hatféle feladat, ebből hármat kellett kiválasztani, és egy vagy két csapattagnak megcsinálni. Én eveztem az evezőgépen, mégpedig 5 per alatt 1280 métert, amivel 128 pontot szereztem a csapatunknak, Petra és Gareth deadiftelt (ha jól emlékszem, 100 ill. 140 kg-ot), aztán Tomasszal kiegészülve futottak fejenként 2-3 percet. Aztán az utolsó részben minden csapat minden tagjának burpee-zni kellett 3 percig. A múltkori 30-hoz képest most 43 (!) lett az eredményem, ami biztató, most már szinte elhiszem, hogy menni fog a Level 1, ahol 5 perc alatt kell 50-et összehozni. Bónusz pontokat lehetett szerezni, ha valaki adakozott annak a menhelynek, ahonnan Majáék kihozták a kutyáikat, Mollyt és Pennyt. Ez nem kis pontgyűjtési lehetőség volt: 11,65 euróért 500 pont járt. Nálunk Gareth két körre is benevezett, mondván, ő amúgy is rendszeresen ad pénzt több menhelynek is.
Ezek után jött a pontok összeszámolása, evés-ivás, pezsgőzés, majd az eredményhirdetés. Mi csak negyedikek lettünk az ötből, de sebaj, jól éreztük magunkat, és ez a lényeg.
Fél 6-ra értem haza, elmentünk vásárolni, aztán főzés közben kifogyott a palackból a gáz, úgyhogy lesprinteltünk a Fortizzához, hogy megkérdezzük Stankót, tud-e nyitva tartó üzletet (este fél 9 volt már, hihi), és tudott, úgyhogy akkor odarohantunk, aztán vettünk egy gázpalackot. Csupa kaland errefelé az élet.
És nagyon-nagyon jó nap volt. Ha tehetném, minden évben eljönnék a Spartan Race-re.
Ez egy másik csapat egyik képe, de szerintem zseniális.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése