Álomvilág

Olyan vadakat álmodom mostanában...

Tegnap éppen felhőket fényképeztem a reptéren, épp felszállt egy gép, és én pont akkor kattintottam, amikor a gép felrobbant. Ezen megdöbbentem, de azért gyorsan csináltam még egy képet úgy, hogy ne legyen benne a roncs, csak a gyönyörű felhő. Közben arra gondoltam, biztos nem jelent jót, hogy két hónap alatt már a második repülőgép-balesetről álmodom, arról nem is szólva, hogy valamikor tavaly is volt egy ilyen álmom. Aztán valami időutazás következett, aminek folytán végignéztem, ahogy becsekkolnak a felrobbant gép utasai, és gondoltam magamban, milyen fura, hogy ők mindjárt nem fognak már élni, és fogalmuk sincs erről, tök jókedvűek meg minden. Aztán én is utaztam valahová, de már a sorban álltunk, amikor kiderült, hogy nem nyomtattam ki a beszállókártyát, sőt be sem csekkoltam a neten, és akkor nagyon gyorsan el kellett ezt intéznem, mielőtt még sorra kerültünk volna, így nem buktam le.

Ma meg valami természeti katasztrófa miatt könyveket kellett menteni a könyvtárból. Ki kellett pakolni a polcokról, de csak azokat, amiket nagyon értékesnek éreztünk. Valamiért volt egy saját polcom, amin a saját könyveim voltak (a Múminok, Laura Ingalls Wilder és Joanne Harris könyvei - biztos ezek az abszolút kedvenceim, ezt mondta ez az álom), de nem pakoltam ki őket a könyvtár folyosójára, mert nem akartam, hogy valaki ellopja őket, úgy voltam vele, hagyom őket, ahol vannak, és hátha nem dől össze a könyvtár, és akkor visszajövök értük. Az enyém fölötti polcon is valaki saját könyvei voltak, bizonyos Ehrlich Csaba volt a tulajdonosuk (nagyon durva, hogy még mindig emlékszem a névre), és egy csomó tök jó, kehely alakú Aladdinja meg más keleti története volt. Megnéztem a polcot, láttam rajta egy ki nem töltött adóbevallást meg egy 2009-ben lejárt buszbérletet, mondtam is, oké, ez a pasi elment Máltáról, és nem is jön már vissza, ezért az ő értékes könyveit kipakoltam. Ez vajon mit árul el rólam?

És miért álmodom mostanában ilyen furákat?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai