Fejlődés

Gergő zenét szerez. Bepötyögi a programba, milyen hangra gondolt, mire a program megrajzolja a hangjegyet. Aztán beállítja, milyen hangszerre írja a zenét, és a program lejátssza neki, amit alkotott, mégpedig adott hangszeren. Akárhányszor, akármekkora darabokban visszahallgathatja, mit csinált. Ha már szöveg is van a zenéhez, bepötyögi a programba (azért nem csak úgy, simán, mert van valami kódnyelv, amit előbb meg kell érteni), és a program lejátssza neki a zenét szöveggel együtt, nem robothangon.

Mennyivel egyszerűbb így, mint évszázadokon át, amikor a belső füllel kellett hallani a zenét, a zeneszerzőnek magának kellett megrajzolni a krumplikat, elképzelni mindent. Az ihletet most sem adják ingyen, de akkor is.

Én meg fordítok. Ha van a szövegben valami kulturális utalás, amit nem értek, azt becsapom a Gugliba, és az megmondja nekem, mire gondolt az író. A gépemen van angol-magyar, magyar-angol nagyszótár, valamint Értelmező kéziszótár, Helyesírási szabályzat és szótár, sőt még Idegen szavak és kifejezések szótára is, hogy a Szinonimaszótárt már ne is említsem. A könyv pdf-ben, a fordítás doc-ban van előttem, két egymásra helyezett ablak, így látom, mit fordítok, meg azt is, mit írok. Ez is mennyivel bonyolultabb munka lehetett akár csak ötven éve is. Ha valamit nem tudok, akkor úgy jártam, kész. Ha meg utána is lehet nézni, akkor is körülvesz vagy öt vastag könyv azon felül, amin éppen dolgozom. És még most sem egyszerű.

Azért durva belegondolni, mennyit fejlődött egy-egy szakma az utóbbi pár évtizedben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai