Húsvét
Tartottam húsvéti órát (mármint a 4x45 perc utolsó fél órájában húsvétoztunk), beszereztem a húsvét kellékeit (kalács, torma, retek*), megfőztem és -sütöttem a sonkát, valamint elkészült a pogácsa és a bejgli. A pogácsa finom, a bejgli meg nem. A bejglinek jó a tésztája, nem is repedt ki sehol (hohó, a két évvel ezelőttihez képest azért ez nem semmi eredmény), viszont nem jó a töltelék (ami két évvel ezelőtt nagyon-nagyon finomra sikerült). Hát, na, nem lehet minden tökéletes. Persze majd megkóstolom akkor is, amikor kihűlt, volt már olyan, hogy hidegen jobban ízlett egy süti, mint frissen, melegében. Meg aztán mindjárt itt a karácsony, akkor majd lehet tovább gyakorolni. Sőt még cirkuszjegyet is szereztem.
Holnap még takarítani kell, amihez semmi kedvem, mert hulla fáradt vagyok, pedig már csak a szoba lenne hátra, mert a többit tegnap megcsináltam.
Közben elolvastam egy nagyon jó könyvet, amiről majd lesz értékelés is talán, és elkezdtem az Elfújta a szél című klasszikust, amit Nagyi azzal adott oda három éve, hogy olyan nincs, hogy az ő unokája, aki ráadásul amerikanisztika szakot végzett, ne ismerje meg ezt a zseniális regényt. Nos, 1200 oldalból még csak negyvenet olvastam el, de már többször éreztem úgy, hogy mindjárt sírok a nevetéstől, és megjelöltem kb. tíz mondatot, mint idézendőt. Nagyi megint csak nem tévedett. Könyvben nem is szokott soha.
*A sonka már régen megvan, mert két évben is ráfaragtam azzal, hogy húsvét előtt pár nappal ill. egy héttel próbáltam meg venni, és akkor már csak füstölt-főtt tarja volt a boltban, én meg sonkát szerettem volna. És nem, nem megyek a piacra sonkáért, nem szeretem a piacot tömegben. De még lehet, hogy egyszer idáig is eljutok a személyiségfejlődésben.
Holnap még takarítani kell, amihez semmi kedvem, mert hulla fáradt vagyok, pedig már csak a szoba lenne hátra, mert a többit tegnap megcsináltam.
Közben elolvastam egy nagyon jó könyvet, amiről majd lesz értékelés is talán, és elkezdtem az Elfújta a szél című klasszikust, amit Nagyi azzal adott oda három éve, hogy olyan nincs, hogy az ő unokája, aki ráadásul amerikanisztika szakot végzett, ne ismerje meg ezt a zseniális regényt. Nos, 1200 oldalból még csak negyvenet olvastam el, de már többször éreztem úgy, hogy mindjárt sírok a nevetéstől, és megjelöltem kb. tíz mondatot, mint idézendőt. Nagyi megint csak nem tévedett. Könyvben nem is szokott soha.
*A sonka már régen megvan, mert két évben is ráfaragtam azzal, hogy húsvét előtt pár nappal ill. egy héttel próbáltam meg venni, és akkor már csak füstölt-főtt tarja volt a boltban, én meg sonkát szerettem volna. És nem, nem megyek a piacra sonkáért, nem szeretem a piacot tömegben. De még lehet, hogy egyszer idáig is eljutok a személyiségfejlődésben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése