Nyomasztó
Nagyon-nagyon nyomasztó ez az egész.
A gépem nagyon gáz állapotban van, képtelenség így dolgozni is, ezért nem haladok úgy, ahogy szeretnék. A Facebookon most nem ír senki, ami általában így szokott lenni, csak hozzászoktam az elmúlt hetekben, hogy akármikor mentem, három-négy levél várt, ezek egyike T-től. Most meg nagyjából semmi. Ez azt jelenti, hogy össze vagyok zárva a gondolataimmal, és ez nagyon nem tesz jót nekem, egész konkrétan azt érzem, hogy összezúznak az érzéseim. Igen, bepánikoltam. Igen, megint. Igen, csak erre tudok gondolni. És igen, én is unom, nekem is fárasztó. És ma már az sem segített, hogy reggel mentem egy új csoporthoz tanítani (elvileg csak helyettesítek pár hétig), aztán jött egy tanítvány, aztán még apu is, de semmi hatás. Nagyon rossz most magammal kettesben lenni, és az az igazán elcseszett dolog ebben, hogy közben semmi kedvem menni. Sehová. Így meg mondjuk nehéz. Úgyhogy itt nyomorgok meg sírok felváltva, meg közben persze fordítok, és ma egész jól is tudnék haladni, ha a gépem hagyna dolgozni, és nem is ártana, mert igen gyors tempóban közeledik a leadási határidő.
Ha nem lesz gépem, nem tudok HIMYM-et nézni, és kénytelen leszek olvasni, ami viszont nem vonja el olyan hatásosan a figyelmemet a fájdalmakról. Arra is gondoltam, hogy megvárom, amíg besötétedik, az kb. fél 8, és azzal a lendülettel elhúzok aludni.
Nagyon ki vagyok borulva, és félek egyedül. Ez van ma.
A gépem nagyon gáz állapotban van, képtelenség így dolgozni is, ezért nem haladok úgy, ahogy szeretnék. A Facebookon most nem ír senki, ami általában így szokott lenni, csak hozzászoktam az elmúlt hetekben, hogy akármikor mentem, három-négy levél várt, ezek egyike T-től. Most meg nagyjából semmi. Ez azt jelenti, hogy össze vagyok zárva a gondolataimmal, és ez nagyon nem tesz jót nekem, egész konkrétan azt érzem, hogy összezúznak az érzéseim. Igen, bepánikoltam. Igen, megint. Igen, csak erre tudok gondolni. És igen, én is unom, nekem is fárasztó. És ma már az sem segített, hogy reggel mentem egy új csoporthoz tanítani (elvileg csak helyettesítek pár hétig), aztán jött egy tanítvány, aztán még apu is, de semmi hatás. Nagyon rossz most magammal kettesben lenni, és az az igazán elcseszett dolog ebben, hogy közben semmi kedvem menni. Sehová. Így meg mondjuk nehéz. Úgyhogy itt nyomorgok meg sírok felváltva, meg közben persze fordítok, és ma egész jól is tudnék haladni, ha a gépem hagyna dolgozni, és nem is ártana, mert igen gyors tempóban közeledik a leadási határidő.
Ha nem lesz gépem, nem tudok HIMYM-et nézni, és kénytelen leszek olvasni, ami viszont nem vonja el olyan hatásosan a figyelmemet a fájdalmakról. Arra is gondoltam, hogy megvárom, amíg besötétedik, az kb. fél 8, és azzal a lendülettel elhúzok aludni.
Nagyon ki vagyok borulva, és félek egyedül. Ez van ma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése