Itt van az ősz, leszakadt az ég

Éjjel megvolt az első máltai viharom. A legnagyobb napilap, a Times of Malta is megírta! Két dolgot tud itt egy vihar: marha hangos és baromi ijesztő. Sosem szerettem az ilyesmit, főleg a villámlást, attól mindig féltem. 10-12 éves koromig ilyenkor egy pokrócot erősítettem az íróasztalom szélére, és az így keletkezett kuckóban kórusban reszkettünk Liza kutyámmal. De komolyan: ültünk egymás mellett, ő hozzám bújt, én átöleltem, és minden csattanásra egyszerre rezzentünk össze. Aztán ahogy én nagyobb lettem, Liza meg süketebb (és már nem zavarta a dörgés - ő elsősorban attól félt), azt a módszert választottam inkább, hogy vihar esetén elhúztam a sötétítőt, majd amikor elköltöztem otthonról, lehúztam a redőnyt. A dörgést sem szeretem, de azt elviselem, és ha le van húzva a redőny, akkor legalább a villámokat nem látom. Itt viszont nincs redőny, az asztal alatt alváshoz meg talán már öreg vagyok, és kényelmes sem lenne. Meg Liza se lenne hozzá, pedig a kuckó tőle (is) volt jó. Mivel a tegnap délutáni félórás alvásból négy és fél óra lett, és este 9-kor keltem, utána elpörögtem hajnali 1-ig. Még akkor is elég nehezen aludtam el. Valamikor fél 3 körül ébredtem fel a viharra, arra, hogy dörög, villámlik, és úgy kopog az eső, mintha bádogtető lenne a fejem fölött (nem az van), fél 4 körül jutott eszembe, hogy ha felkapcsolom a villanyt, akkor nem fogom annyira látni a villámlást, majd fél 5 körül, amikor végre-valahára elvonult a vihar, vissza tudtam aludni, és 3/4 6-kor keltem. Nem voltam túl friss nap közben, és a villany felkapcsolása helyett is jó lenne kitalálni valamit, mert ha itt éjszaka lesznek viharok, az egy idő után elég sokba fog kerülni. Gondolom. Fogalmam sincs, mennyi itt a villanyszámla. 3 hónapja vagyok itt, egyszer sem fizettem még rezsit, mert Paolo szerint a számla csak előzetes becslés, amit nincs értelme kifizetni, és majd jön valami végleges izé, és majd azt fizetjük be. Tekintve, hogy a beköltözésemkor azt állította, havonta mintegy 50 euró körül vannak a számlák per fő, kicsit kezdek izgulni. De egyébként meg nekem nyolc, Paolo 2 éve lakik a házban, ezt mindig is így csinálta, és még sosem hajították ki.


És már kezdi is a vihar a ma esti bulit... Jaj, nagyon örülök! Ha én lennék az időjárás-felelős, akkor a vihar mindig este 8 és 10 között lenne, hogy aki fél tőle, az is tudjon azért aludni éjjel. A mostani időjárás-felelőst az ilyen szempontok nyilván nem nagyon érdeklik. Megszívtam. Igyekszem arra gondolni, hogy ezektől a viharoktól lesz szép zöld a sziget heteken belül. Nagyon koncentrálok, nagyon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai