:(

El vagyok kámpicsorodva.

Nem jó egyedül lenni.

Bár Irinával tök jól megvoltunk, úgy néz ki, el fogunk távolodni egymástól, mert mióta másik részlegen dolgozik, neki vannak hétvégéi, ezért el tud járni a két német lánnyal ide-oda, nekem meg nincsenek hétvégéim, sőt estéim sem, és mindenből kimaradok. Azért ma elmegyünk laser tagezni Irinával, de na.

Teljesen az az érzésem, hogy egyáltalán nem hiányzom otthonról. Persze, amikor ír valaki otthoni, akkor érzem a kedvességet meg a szeretetet, de nem jött hozzám senki, pedig 3 hónapja itt vagyok, és egyáltalán. Többen vannak, akik másfél/két/két és fél hónapja egy mukkot sem reagáltak a legutóbbi üzenetemre, amit pedig láttak. Nem esik jól.

Paolo elköltözik decemberben, és akkor én leszek a főlakó, vagyis mindent nekem kell majd intéznem, ami a lakással kapcsolatos. Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra, és ezen az sem segít, hogy tudom, Paolo is utálja csinálni, csak hát valakinek muszáj.

Honvágyam van. Pedig otthon hideg van, rossz hangulat, és nagyon egyedül lennék, itt viszont meleg van, mindenki vidám, vannak kollégáim. És mégis.

Mindenkinek tök jó, mindenki szerelmes, eljegyződik, házasodik, gyereket vár/szül, csak én vagyok kvára egyedül, úgy látszik.

Nem tudom, mi fogja elmulasztani ezt a nyomiságot. Ráadásul ahogy közeledik a Halloween, egyre erősödik bennem, ami azért röhejes, mert a Halloweent mindig egyedül ünneplem, sosincs hozzá társam, mivel a többség szerint egy baromság. És hát itt is fogok tudni egyedül tököt faragni, tökös sütit sütni meg Halloween-filmeket nézni, de akkor is. Az is lehet, hogy a diákjaim hiányoznak, mert velük meg szoktam osztani ezt az ünnepet.

Jó lenne már jókedvűnek lenni, basszus.

Megjegyzések

  1. Szia!

    Nem ismerjük egymást, de olvasom már egy ideje a blogod. Szerintem nagyon aranyos, kedves lány vagy, szóval egész biztos vagyok benne, hogy egy csomó embernek hiányzol. A barátok (még a legjobbak is) már csak ilyenek, néha hónapokig nem jelentkeznek, de attól még tutira gondolnak rád.

    Üdv,
    Melinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy itt vagy! És köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod :) Remélem, igazad van :)

      Törlés
  2. Tudod, néha úgy vágyom egyedül lenni, hogy ne okozzon ennyi fájdalmat a másik. :( de nem tudlak vígasztalni, párban is magányosan élni szánalmasabb mint koldulni.

    Mellesleg, nagyon szeretlek olvasni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom :( Elég igazságtalan, hogy ilyen nehezen tud jó lenni... Kitartást neked!

      És köszönöm, nagyon jólesik, hogy ezt mondod :) Mármint azt, hogy szeretsz olvasni :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai