Paolo

Este összefutottunk, és beszélgettünk egy kicsit. Majdnem egy órát. Többek között arról, miért és mennyire vagyunk képtelenek pihenni.

Megkérdeztem, idén volt-e már szabadságon. On holiday. Ez azt is jelenti, hogy nyaralni, és ő így értelmezte, ezért mondta, hogy az egyetem óta nem volt, innen is csak haza szokott menni Szicíliába, és az nem pihenés, mert akkor végig kell látogatni minden rokont és barátot. Kérdeztem, mikor volt otthon utoljára, azt mondta, talán egy éve, és nem is tervez menni, a szüleit csábítgatja inkább ide, bár ők sem tudnak pihenni, mert amikor itt voltak egy hetet, akkor hat napig a lakásban végeztek kisebb javításokat, meg anyukája kimosta és kivasalta az ő összes ruháját, aztán a hetedik napon lementek a tengerpartra (hosszas könyörgés után), és megállapították, hogy szép. Másnap meg hazautaztak.

Azt mondta, most, hogy ezt megkérdeztem, elgondolkodott, hogy tényleg kéne pihenni, és lehet, hogy a közeljövőben ki is vesz két-három nap szabit, és itthon fog aludni egész nap. Kérdezte, a partra igyekszem-e, mert látta a pólóm alól kikandikáló fürdőruhát. Mondtam, igen, mire ő: "Most, hogy így látom, hogy mész, nekem is kedvem lenne menni, de nem megyek, mert fáradt vagyok." Mondtam, pedig jöhetne, de azt válaszolta, majd máskor, ősszel. Mert ő ősszel szeret úszni. Mert itt decemberig (!) elég meleg a víz a pancsoláshoz. Asszem, jó helyen vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai