Kék Lagúna (Comino szigetén)
Húha! Extrém hosszú beszámoló, de vannak képek :)
Fél 10-kor volt a találkozó St. Paul's Bay kikötőjében, innen fél órára busszal. Miközben loholtam lefelé a dombról, hogy el ne késsek (ötször fordultam vissza valamiért, amit elfelejtettem, ilyen még nem volt), találtam egy rövidebb utat a ház és a Balluta között, ez még jól fog jönni a későbbiekben :) Odafelé azon csodálkoztam, hogy a távolság van vagy 14 kilométer, de ezen a 14 kilométeren végig dúlnak valamit. Hol az aszfaltot törik, hol építkeznek, hol ronda, félbehagyott épületek csúfítják el a környéket, de hogy valamit mindenhol buherálnak, az biztos. Egészen otthon éreztem magam ettől :D Ennyire északon még nem voltam, és ez is nagyon szép hely, ráadásul akkora fákat láttam, hogy egészen meglepődtem. Málta beceneve "a Szikla", amiből lehet sejteni, hogy itt tényleg nincsenek nagyobb erdők, de még fű sem sok, részben ezért is fordulhat elő, hogy amikor több kilométerre innen tűzijáték van, az nekem olyan, mintha az ablakom alatt lőnének.
9-re értem oda, fél 10-kor meg is találtam a csoportot (addig a buszmegállóban ültem, mert a leírás szerint az volt a találkozóhely, de aztán megjöttek a zenészek, akiket a Facebookra feltöltött képük alapján felismertem, és mivel úgy tűnt, ők tudják, hová kell menni, hozzájuk csapódtam). Felpakoltuk az elképesztő mennyiségű kaját és üdítőt a hajóra, aztán egy csomót malmoztunk, majd végre elindultunk. Odafelé több barlangnál megálltunk, benéztünk, aztán mentünk tovább, gyönyörű volt.
11 körül értünk a Kék Lagúnához, ami lélegzetelállítóan szép. Az esemény szlogenje az volt, hogy ide mindenki elmegy, de senki sem csinálja úgy, mint Will barátai (ez a csoport neve). És tényleg. Akik valamelyik hajótársasággal mentek, azok a parton játszottak heringeset, mi viszont bérelt hajóval mentünk, a parttól pár száz méterre lehorgonyoztunk, és onnantól azzal telt a nap, hogy hol a hajón lustálkodtunk, hol úszkáltunk, hol ugráltunk (én hosszas rábeszélés után egyszer voltam hajlandó leugrani a hajó felső szintjéről, míg két gyerek egész álló nap elvolt ezzel, és néhány felnőtt is órákon át csinálta). Kaptunk ebédre ftirát, ami egy máltai étel, és úgy néz ki, hogy a malomkő formájú máltai kenyeret cikkekre szelik, kicsit bemetszik, majd belelapátolják a tölteléket, ami ananász, hagyma, tonhal, fűszerek meg paradicsomszósz, és valami isteni finom az egész. (A tölteléket szerintem meg fogom csinálni itthon is, és megeszem tésztával.) Desszertnek két hatalmas görögdinnyét kaptunk. Rengeteg üdítőt, sört és bort vett Will, ebből mindenki annyit ivott, amennyihez kedve volt, sőt a maradékot haza lehetett vinni a nap végén. Aztán volt még élőzene (gitár, hegedű és ének), majd zárásként felköszöntöttük a hajó tulajdonosát, aki három éve szállítja Will barátait a különböző eseményekre, meg az egyik résztvevőt, és volt kétféle torta. Én a magam részéről ebédtől kezdve már csak gurultam. Egy csomót úszkáltam, körbeúsztam például az egész öblöt, itt-ott kimásztam, nézelődtem, tök jó volt az egész.
A társaság, ami kb. 25 főből állt, nem volt annyira nagyon nemzetközi, mint a tegnapi couchsurfinges buli, főként britek jöttek, de például Will egyiptominak, máltainak és britnek vallja magát :) Voltak brit nyugdíjas hölgyek, akik nagyon fiatalosak voltak, nagyon jól érezték magukat, nagyon sok sört ittak, aztán a napon üldögéltek, amitől virágos jókedvük támadt délután háromra, például egy csomót énekeltek meg táncoltak :D Volt egy brit anyuka két nagyon eleven gyerekkel, néhány német fiatal, de ők együtt jöttek, és nem nagyon beszélgettek mással. És az én szempontomból a legfontosabb, hogy volt egy skót lány, aki késve érkezett, véletlenül pont mellettem talált szabad helyet, és onnantól kezdve egész nap beszélgettünk. Vicces módon ő is Sliemában él, konkrétan a hostel mellett, ahol az első hetemet töltöttem :) Szeptember óta van itt, nem tudja, meddig marad, és - surprise, surprise - fordítóként dolgozik :) Németből és franciából fordít angolra szakszövegeket. Kay a neve (eredetileg Helen, de az nem tetszik neki, ezért nem használja), tök jófej, nagyon intelligens, nagyon segítőkész ( egy csomó emberhez odament megkérdezni, bekenje-e a hátát naptejjel, fogja-e a poharát, amíg az illető kólát tölt magának, ilyenek), tök jól elvoltunk.
Egy ponton a szél felkapta a padról a kalapját, amiben a napszemüvege is volt, és a tengerbe sodorta. Egy pasi utánaugrott (!), de csak a kalapot sikerült kihalásznia. Pár órával később ugyanez a pasi ott úszkált a vízben a búvárszemüvegével a fején, miközben mi Kayjel szintén a hajó mellett áztunk (miután Will beparancsolt minket a vízbe :) ), amikor egyszer csak feljött, és megszólalt: "Látom a napszemüvegedet", majd lebukott és tényleg fel is hozta. Na, csak ennyire tiszta a víz. Csodaszép, tényleg. Kayjel aztán együtt jöttünk hazafelé a buszon, és megbeszéltük, hogy holnap kimegyünk a tengerpartra, ahol a művészeti fesztivál van, mert mindketten terveztük, csak én elfelejtettem, ő meg nem akar egyedül menni.
Tök jó nap volt, bőven megérte elmenni, és az egészben az a legfurább, hogy nem kicsit volt olcsóbb, mint ha random emberekkel ültem volna fel valamelyik társaság hajójára.
Kieg.: Egy pasi volt, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, mert nagyon furán viselkedett, és nem vette észre magát, de egész nap kerülgetett. 60 év körüli, nagyon csúnyán evett, nagyon szerencsétlen dolgok történtek vele, amiket nem részleteznék inkább, mert brr, és amikor dinnyét ettünk, a magokat szépen behajigálta a vízbe. Jaj.
Fél 10-kor volt a találkozó St. Paul's Bay kikötőjében, innen fél órára busszal. Miközben loholtam lefelé a dombról, hogy el ne késsek (ötször fordultam vissza valamiért, amit elfelejtettem, ilyen még nem volt), találtam egy rövidebb utat a ház és a Balluta között, ez még jól fog jönni a későbbiekben :) Odafelé azon csodálkoztam, hogy a távolság van vagy 14 kilométer, de ezen a 14 kilométeren végig dúlnak valamit. Hol az aszfaltot törik, hol építkeznek, hol ronda, félbehagyott épületek csúfítják el a környéket, de hogy valamit mindenhol buherálnak, az biztos. Egészen otthon éreztem magam ettől :D Ennyire északon még nem voltam, és ez is nagyon szép hely, ráadásul akkora fákat láttam, hogy egészen meglepődtem. Málta beceneve "a Szikla", amiből lehet sejteni, hogy itt tényleg nincsenek nagyobb erdők, de még fű sem sok, részben ezért is fordulhat elő, hogy amikor több kilométerre innen tűzijáték van, az nekem olyan, mintha az ablakom alatt lőnének.
9-re értem oda, fél 10-kor meg is találtam a csoportot (addig a buszmegállóban ültem, mert a leírás szerint az volt a találkozóhely, de aztán megjöttek a zenészek, akiket a Facebookra feltöltött képük alapján felismertem, és mivel úgy tűnt, ők tudják, hová kell menni, hozzájuk csapódtam). Felpakoltuk az elképesztő mennyiségű kaját és üdítőt a hajóra, aztán egy csomót malmoztunk, majd végre elindultunk. Odafelé több barlangnál megálltunk, benéztünk, aztán mentünk tovább, gyönyörű volt.
11 körül értünk a Kék Lagúnához, ami lélegzetelállítóan szép. Az esemény szlogenje az volt, hogy ide mindenki elmegy, de senki sem csinálja úgy, mint Will barátai (ez a csoport neve). És tényleg. Akik valamelyik hajótársasággal mentek, azok a parton játszottak heringeset, mi viszont bérelt hajóval mentünk, a parttól pár száz méterre lehorgonyoztunk, és onnantól azzal telt a nap, hogy hol a hajón lustálkodtunk, hol úszkáltunk, hol ugráltunk (én hosszas rábeszélés után egyszer voltam hajlandó leugrani a hajó felső szintjéről, míg két gyerek egész álló nap elvolt ezzel, és néhány felnőtt is órákon át csinálta). Kaptunk ebédre ftirát, ami egy máltai étel, és úgy néz ki, hogy a malomkő formájú máltai kenyeret cikkekre szelik, kicsit bemetszik, majd belelapátolják a tölteléket, ami ananász, hagyma, tonhal, fűszerek meg paradicsomszósz, és valami isteni finom az egész. (A tölteléket szerintem meg fogom csinálni itthon is, és megeszem tésztával.) Desszertnek két hatalmas görögdinnyét kaptunk. Rengeteg üdítőt, sört és bort vett Will, ebből mindenki annyit ivott, amennyihez kedve volt, sőt a maradékot haza lehetett vinni a nap végén. Aztán volt még élőzene (gitár, hegedű és ének), majd zárásként felköszöntöttük a hajó tulajdonosát, aki három éve szállítja Will barátait a különböző eseményekre, meg az egyik résztvevőt, és volt kétféle torta. Én a magam részéről ebédtől kezdve már csak gurultam. Egy csomót úszkáltam, körbeúsztam például az egész öblöt, itt-ott kimásztam, nézelődtem, tök jó volt az egész.
A társaság, ami kb. 25 főből állt, nem volt annyira nagyon nemzetközi, mint a tegnapi couchsurfinges buli, főként britek jöttek, de például Will egyiptominak, máltainak és britnek vallja magát :) Voltak brit nyugdíjas hölgyek, akik nagyon fiatalosak voltak, nagyon jól érezték magukat, nagyon sok sört ittak, aztán a napon üldögéltek, amitől virágos jókedvük támadt délután háromra, például egy csomót énekeltek meg táncoltak :D Volt egy brit anyuka két nagyon eleven gyerekkel, néhány német fiatal, de ők együtt jöttek, és nem nagyon beszélgettek mással. És az én szempontomból a legfontosabb, hogy volt egy skót lány, aki késve érkezett, véletlenül pont mellettem talált szabad helyet, és onnantól kezdve egész nap beszélgettünk. Vicces módon ő is Sliemában él, konkrétan a hostel mellett, ahol az első hetemet töltöttem :) Szeptember óta van itt, nem tudja, meddig marad, és - surprise, surprise - fordítóként dolgozik :) Németből és franciából fordít angolra szakszövegeket. Kay a neve (eredetileg Helen, de az nem tetszik neki, ezért nem használja), tök jófej, nagyon intelligens, nagyon segítőkész ( egy csomó emberhez odament megkérdezni, bekenje-e a hátát naptejjel, fogja-e a poharát, amíg az illető kólát tölt magának, ilyenek), tök jól elvoltunk.
Egy ponton a szél felkapta a padról a kalapját, amiben a napszemüvege is volt, és a tengerbe sodorta. Egy pasi utánaugrott (!), de csak a kalapot sikerült kihalásznia. Pár órával később ugyanez a pasi ott úszkált a vízben a búvárszemüvegével a fején, miközben mi Kayjel szintén a hajó mellett áztunk (miután Will beparancsolt minket a vízbe :) ), amikor egyszer csak feljött, és megszólalt: "Látom a napszemüvegedet", majd lebukott és tényleg fel is hozta. Na, csak ennyire tiszta a víz. Csodaszép, tényleg. Kayjel aztán együtt jöttünk hazafelé a buszon, és megbeszéltük, hogy holnap kimegyünk a tengerpartra, ahol a művészeti fesztivál van, mert mindketten terveztük, csak én elfelejtettem, ő meg nem akar egyedül menni.
Tök jó nap volt, bőven megérte elmenni, és az egészben az a legfurább, hogy nem kicsit volt olcsóbb, mint ha random emberekkel ültem volna fel valamelyik társaság hajójára.
Kieg.: Egy pasi volt, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, mert nagyon furán viselkedett, és nem vette észre magát, de egész nap kerülgetett. 60 év körüli, nagyon csúnyán evett, nagyon szerencsétlen dolgok történtek vele, amiket nem részleteznék inkább, mert brr, és amikor dinnyét ettünk, a magokat szépen behajigálta a vízbe. Jaj.
Meki :)
St. Paul's Bay kikötője
St. Paul's Islands, ami egy sziget, csak a közepe nagyon vékony, ezért kettőnek tűnik. Meg én, és az a kalap, amit Pannával vettünk
Santa Marija-barlangok
A Kék Lagúna
A kevésbé zsúfolt strand
Meg a heringes - egyikről a másikra át lehet sétálni a kettőt összekötő homokzátonyon
Ennyire kék és tiszta
Mozgó fagyiárus
A Kék LAgúnában
Ebédre ftira volt: máltai kenyér cikkekre vágva, középen felhasítva, benne a töltelék ananász, tonhal, lilahagyma, fűszerek és paradicsomszósz keveréke
Az egyik utastárs halakat etetett
Kaptunk görögdinnyét is - a képen Will, a főember
Lebegek
Őt visszafelé láttuk, St. Paul's Bay kikötőjében :)
És ez volt a hajónk
Megjegyzések
Megjegyzés küldése