Péntek

A fb-ról átmentett bejegyzések lesznek itt némi kiegészítéssel. Bocsánat, nincs erőm/türelmem/kitartásom tök újat írni :(

Ma is elég izgalmasan alakult a nap. Reggel elmentem Pembroke-ba, ami kb. három településsel arrébb van Sliemától, és megpróbáltam elismertetni a diplomámat. Ez nem jött össze, mert nem hiteles másolat van nálam a diplomamellékletről, úgyhogy anyuék SOS szereztek nekem hiteles másolatot, és elvileg holnap egy itt élő magyar rokona ki is hozza Máltára. Nagyon remélem, hogy összejön, és óriási segítség ez is, hogy anyuék megoldották azt, amit én elrontottam. (Azért nem hoztam el a papírt, mert amikor kiadták az egyetemen, azt mondták, ebből ez az egy van, nem pótolják, tehát ha elveszítem, úgy jártam, és nem mertem megkockáztatni, hogy itt legyen vele valami.)
Pembroke után itt voltam a hostelben, gőzerővel igyekeztem szobát meg munkát találni. Szobát holnap már nézhetek is, két településsel délebbre lenne, de gyorsan ide lehetne jutni, erre a környékre, ha buszra szállok. A busz egyébként nagyon olcsó, 1,5 euróért egész nap annyit utazol, amennyit csak akarsz, De van heti és havi bérlet is, lehet, hogy érdemes lesz vennem.
Később találtam a közelben egy normális szupermarketet, pontosabban a recepción megmondták, hogy van. Nagyon frusztrált, hogy az elmúlt három napban még sehová sem találtam oda, mindig eltévedek mindenhol, hiába van térképem. Ha nem lenne GPS, meg lennék lőve. Pedig tudok térképet használni, és otthon sosem tévedek el, akkor sem, ha olyan helyre megyek, ahol még nem voltam. Azt hiszem, megvan az ok: itt kevés az egymásra merőleges utca, nagyon fura szögeket tudnak bezárni egymással, és nehéz nekem lekövetni, mikor merre kell fordulni. De majd megszokom, ma már többször visszataláltam a hotelhez térkép nélkül is 
Délután két és fél óra alatt annyit fordítottam, mint otthon kb. négy óra alatt, aminek nagyon örültem. Aztán átmentem Pannáékhoz, akik ma kivettek egy végleges lakást, és miután megnéztem, együtt császkáltunk Pannával Sliemában, San Giljanban és Swieqiben. Eredetileg egy péntek esti, külföldiek által szervezett sörözésre mentünk volna, de úgy láttuk, csak öten vannak, és mind szüleink korabeliek, ezért abban maradtunk, hogy most inkább csak sétálunk. Talán jövő pénteken :)
Az ausztrál Vöröskereszt építtette 1915-ben, mára tönkrement. Kár, nagyon szép lehetett. (Pembroke-ban van.)
Van kis kaktusz
És van égig érő kaktusz
Esti fények San Giljanban




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai