Csak pozitívan!

Van egy pasi az egyik "külföldiek Máltán" jellegű FB-csoportban, és valami egészen hihetetlen számomra, amit csinál. Ahányszor beírja valaki, hogy munkát keres a szigeten, odakommenteli a következőt: "Sok sikert hozzá! Én több mint fél éve vagyok itt, de még nem találtam semmit." Valaki már rá is szólt, hogy "kösz, ettől sokkal jobban érzem magam", de nem vette a lapot. Most meg kiírta egy srác, hogy elhagyta a telefonját ezen és ezen a buszon, ha valaki esetleg megtalálná, legyen szíves, hívja fel őt ezen és ezen a számon. Erre a pasi: "Mostanában megszaporodtak a telefonlopások. A feleségemnek tök egyszerű telefonja volt, mégis ellopták, úgyhogy esélytelen, hogy a tiéd előkerüljön. De ha gondolod, bemehetsz a rendőrségre." Mennyire sz*r lehet már ennyire negatív gondolatok között élni? És most nem arra gondolok, hogy a srác telefonja pikk-pakk meglesz, mert tényleg, ha eltűnik egy menő mobil, akkor az jó eséllyel úgy is marad, de egyrészt ezt miért kell odaírni a nyomorultnak, aki próbál reménykedni, másrészt hogy van az, hogy valakiből csak és kizárólag negatív energia tud áradni, mindent sötéten lát? Írta, hogy azért nincs állása, mert mindenhez kell máltai nyelvtudás is - ez konkrétan nem igaz. Igen, sok álláshirdetésben szerepel, hogy anyanyelvi szintű angol és máltai tudással lehet jelentkezni, ezeket nyilván skippelni kell,  ha az ember nem tud máltaiul, mert nem véletlenül van odaírva, de én eddig legalább tíz olyan lehetőséget találtam, ahová elég az angol/német/magyar vagy ezek valamilyen kombinációja. A tegnapi kisboltban például egy argentin lány dolgozott, amikor ott jártam, és angolul is nagyon alapszinten tudott, máltaiul meg egy szót sem, mégis van munkája.

Annyira jó lenne, ha mindenkinek sikerülne legalább egy kicsit pozitívan látni a világot, vagy ha már erről nem lehet szó, legalább nem kéne azon lenni, hogy földbe döngöljenek mindenki mást is. Azt hiszem, erre mondják, hogy energiavámpír.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai