Tiszta horror

Álmomban anyuékkal laktam, de egy másik házban. Óriási volt, háromszintes, hatalmas terekkel, és volt egy macskánk. Aztán anyu meghalt, és volt egy édestestvérem, és mindketten választani akartunk anyu dolgai közül emlékbe, és én a porcelánfejű babát tettem el (egyébként sokáig ott ült anyu polcán a valóságban, csak egyszer eltört, de itt ép volt), és a nővérem/húgom erre berágott, és mondta, hogy az egy nagyon ronda baba, én meg úgy éreztem, csak azért dühös, mert ő is azt akarta volna eltenni, és amikor a kezembe vettem a babát, nagyon sírtam. Aztán egyszer kigyulladt a ház, és nagyon gyorsan össze kellett kapkodni a holminkat, és anyu is ott volt, ami fura, mert a porcelánfejű baba még mindig a táskámban figyelt. Nagyon gyorsan próbáltam eldönteni, mi kell és mi nem, viszonylag hamar ment is, csak akkor sírtam el magam, amikor belegondoltam, hogy porig fog égni a sok gyönyörű könyvem, és akkor felmarkoltam azokat, amik a "mostanában olvasós" polcomon vannak, plusz a Múminokat, mint legértékesebb mondanivalójú regényeket*.

Iszonyú volt. Annyira megkönnyebbültem, amikor megszólalt az ébresztőm, és kinyitottam a szememet, és az ágyamban feküdtem itthon, hogy el sem tudom mondani, mennyire.

Kiegészítés: Az ébren töltött pár óra alatt megfejtettem, mire vezethetőek vissza az álom egyes részei. A Múmint egyértelműen annak köszönhetem, hogy a napokban több értékelés is szembejött a Molyon ezekről a könyvekről, valamint tegnap érkezett az értesítés, hogy a három hiányzó kötetem közül az egyik elindult felém Angliából. A tűz talán attól lehetett, hogy tegnap láttam a HIMYM utolsó évadának egyik részét, amelyben egy banda énekese "maga az ördög", folyamatosan azon van, hogy egymás ellen fordítson barátokat, és amikor ezen mesterkedik, ráközelítenek a szemére, aminek a helyén lobogó tűz van. Az meg, hogy anyu meghalt, annak köszönhető, hogy valaki más anyukája tényleg meghalt (nem most, még régen), és sokat gondolkodtam ezen a napokban.


*Ez akár röhejesen is hangozhat, de olvassatok el egy Múmin-regényt, és mindjárt érteni fogjátok álombeli énemet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai