Napi öröm

Kettő is volt. Mondjuk elfér, az tagadhatatlan.

1. Elküldtem az önéletrajzomat meg a motivációs levelemet Andi néninek, hogy nézze meg, formailag/nyelvileg lát-e bennük valami bökkenőt. Azt írta vissza, hogy nem örül, ha elmegyek. Ez nekem annyira jólesett :)

2. Simán elmentem edzésre térdvédő nélkül. Ahhoz képest mondjuk haladás, hogy múlt csütörtökön ugye táska nélkül indultam el, és a villamosmegállóból rohantam vissza. Szóval térdvédő nélkül edzeni nem tűnt annyira jó ötletnek, ahogy már a legutóbbi futás sem volt annyira jó térdvédő nélkül, de akkor csak a szigetkör végén (!) tűnt fel, hogy ez van, most meg a villamoson. Öltözés közben beszélgettünk a lányokkal, pont a futósérülésekről, mert egyiküknek olyan kis szalagokkal volt leragasztgatva a lába (nem tudom értelmesen elmondani, de minden futóversenyen egy csomó embert látok ezzel a megoldással, állítólag a térdfájásra jó). Mondtam, hogy én meg ilyen ügyes vagyok, mire egyikük táskájából előkerült két (!) térdvédő, miközben neki a bokája tropa. Kölcsön is adta az egyiket. Nem egészen olyan, mint az enyém, mert az enyémen a térdnél van egy lyuk, az övén meg nincs, kíváncsi is voltam, mi lesz a hatás. Nos, a hatás az volt, hogy kb. február óta először csináltam végig úgy az edzést, hogy egyáltalán nem fájt a térdem, egészen kicsit sem, olyan volt, mintha egészséges lenne. Úgyhogy ennek egyrészt örülök, másrészt holnap veszek egy ilyen lyuktalan térdvédőt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai