Még egy rémálom
Múlt héten tűz volt, most meg egy óriási hajón utaztunk, amire felfért kompletten több lakás, úgy értem, minden utas a saját lakásának hajón kialakított másában lakott. Ott volt Réka és anyu, rájuk emlékszem.
És akkor süllyedni kezdett a hajó. Pánik, rohangálás, evakuálás, ott ugráltak a fejünkön, hogy pakoljuk össze gyorsan a legszükségesebbeket, és siessünk, mert fél 6-kor leengedik a mentőcsónakokat, nehogy a hajón maradjunk véletlenül.
És akkor kezdődött a tökölés, ezt nem találom, azt nem találom, én például nem találtam pulcsit, pedig rövidujjúban voltam, plusz megvolt a farmerdzsekim, de a személyzet egyik tagja, aki a fejünkön ugrált, mondta, hogy nagyon hideg van kint, mindenki keressen pulcsit, de én hiába túrtam a szekrényemben, amit nem is értettem, mert egy csomó pulcsim van. Réka akart adni a sajátjából, de csak óriási nyakkivágású meg vékony darabjai voltak, amikkel nem mentem volna semmire.
Aztán fél 6 lett, én teljesen kétségbe estem, hogy még sehogy sem állunk, itt fogunk meghalni, a hajó egyre magasabbra emelte az orrát, iszonyú volt. Akkor mondta a személyzet fejünkön ugráló tagja, hogy nyugi van, csak 6-kor mennek el a csónakok, még ráérünk, de azért jó lenne sietni. Végül kigórtam az összes ruhámat a szekrényemből, és akkor végre meglett a kék, kötött garbóm, amiben úgy nézek ki, mint egy Michelin-emberke, viszont lehetetlen fázni benne.
Az egész pánik közben még az volt érdekes, hogy mindannyian kétpercenként szaladtunk pisilni, mondván, a csónakban már nem lesz erre lehetőség. Végig nagyon féltem, nehogy az legyen, hogy ott ragadunk a hajón, és vízbe fulladunk. Azt nem tudom, feljutottunk-e a csónakra, mert 3/4 6 előtt valamivel felriadtam, és amikor visszaaludtam, szerencsére nem folytatódott ez az állatság.
Én mostanában miért álmodom ilyeneket?
És akkor süllyedni kezdett a hajó. Pánik, rohangálás, evakuálás, ott ugráltak a fejünkön, hogy pakoljuk össze gyorsan a legszükségesebbeket, és siessünk, mert fél 6-kor leengedik a mentőcsónakokat, nehogy a hajón maradjunk véletlenül.
És akkor kezdődött a tökölés, ezt nem találom, azt nem találom, én például nem találtam pulcsit, pedig rövidujjúban voltam, plusz megvolt a farmerdzsekim, de a személyzet egyik tagja, aki a fejünkön ugrált, mondta, hogy nagyon hideg van kint, mindenki keressen pulcsit, de én hiába túrtam a szekrényemben, amit nem is értettem, mert egy csomó pulcsim van. Réka akart adni a sajátjából, de csak óriási nyakkivágású meg vékony darabjai voltak, amikkel nem mentem volna semmire.
Aztán fél 6 lett, én teljesen kétségbe estem, hogy még sehogy sem állunk, itt fogunk meghalni, a hajó egyre magasabbra emelte az orrát, iszonyú volt. Akkor mondta a személyzet fejünkön ugráló tagja, hogy nyugi van, csak 6-kor mennek el a csónakok, még ráérünk, de azért jó lenne sietni. Végül kigórtam az összes ruhámat a szekrényemből, és akkor végre meglett a kék, kötött garbóm, amiben úgy nézek ki, mint egy Michelin-emberke, viszont lehetetlen fázni benne.
Az egész pánik közben még az volt érdekes, hogy mindannyian kétpercenként szaladtunk pisilni, mondván, a csónakban már nem lesz erre lehetőség. Végig nagyon féltem, nehogy az legyen, hogy ott ragadunk a hajón, és vízbe fulladunk. Azt nem tudom, feljutottunk-e a csónakra, mert 3/4 6 előtt valamivel felriadtam, és amikor visszaaludtam, szerencsére nem folytatódott ez az állatság.
Én mostanában miért álmodom ilyeneket?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése