Malta it is

Még csak most fogom megírni az önéletrajzomat meg a motivációs levelemet, de miután kb. minden olyan kérdésnek* utánanéztem, ami felmerült bennem, úgy érzem, Málta lesz a választottam, oda fogok repülni. Szerencsére a Wizzair röhejesen olcsón árul jegyeket, szóval még rá sem fog menni a gatyám. Itthon nyilván de, mert egy csomó orvoshoz el kell menni indulás előtt, egy csomó mindent el kell intézni, egy csomó ruhát kell venni (nálam egy sima utazás is azt jelenti, hogy ruhát veszek, el tudom képzelni, mi lesz, ha eldöntöm, hogy mondjuk fél évre kimegyek), ilyenek. Találtam helyi magyar közösségre utaló jeleket, konkrétan egy csoportot a Facebookon, és még az is lehet, hogy majd én is felteszek ott egy-két kérdést.

Apu mondta, hogy Málta jó választás, mert ugyan kicsi és unalmas, de onnan haza is lehet úszni vész esetén. Erre egészen addig bólogattam, amíg utána nem néztem, hányféle cápájuk van. Hát, nem kevés. Ettől kicsit megijedtem, de az megnyugtató, hogy a legutóbbi cápatámadás 1957-ben történt, szóval nem tegnap.

A következő lépés tehát a munkám megtalálása, aztán keresni kell albérletet (gyönyörű kis lakásokat láttam, jó lesz ez), foglalni repülőjegyet, és belevágni.


*Van-e jó edzőterem, hol lehet futni, vannak-e futóversenyek, van-e állatkert, vidámpark, mennyire simán lehet közlekedni, ilyenek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai