Május 1.

Anyuékkal megbeszéltük a fordításomat, és nagyon örülök, mert a 171 oldalon kb. 6 megjegyzésük volt, ennek egy része elütés. Este elküldtem a végleges változatot a szerkesztőnek, úgyhogy senki többet harmadszor. Szokásos módon nem könnyebbültem meg, de ez már csak ilyen. Majd ha megjön a szerkesztett változat, és azt is visszaküldöm. Akkor lesz lezárva ez a projekt.

Egyébként a tegnapi depi mára sokat javult, mert reggel már ott várt az az üzenet, amit tegnap szerettem volna megkapni, meg szép volt az idő, jó volt otthon lenni, és még az okostelefont is nyomkodtam vagy két órán át, hogy találjak rá jó játékokat - nem mintha olyan iszonyú sokat akarnék játszani rajta, csak azért mégis, ha már van ilyen lehetőség. Aztán hazajöttem, ettem puncsos mignont (a puncsszelet mellett ez a kedvenc sütim, úristen, nagyon jó!!!), epret, sós kisperecet, csokit, mert megérdemlem, és mikor máskor legyek rossz, ha nem május 1-jén, néztem HIMYM-et, aztán fordítottam magyarról angolra meséket, és ezzel még mindig elvagyok.

Jó kis nap volt ez, csak ne nyomná a lelkemet ez a sok minden. Néha elképzelem, milyen érzés lesz, amikor minden szálat elvarrok, minden adósságomat törlesztem, és úristen, annyira jó érzés, hogy el sem hiszem, hogy valaha is lesz ilyen. Így jár az, aki halogat és kerüli a konfliktust. Pedig tavaly már olyan szépen haladtam, aztán visszaestem, és valahogy súlyosbodott is az eset. Majd megkérdezek erről egy hozzáértőt. Addig is napi love story:

Blue Umbrella / Azulado / A kék esernyő (Pixar)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai