L'art pour l'art: A postás, aki megeszi a leveleket

T. vetette fel pár hete, hogy elmehetnénk a társulat egyik előadására, mert még sosem látta őket élőben, pedig szeretné. Így aztán vettünk jegyet, és tegnap este kibuszoztunk Kőbányára, a művházba.

Én sem láttam még élőben egyetlen műsorukat sem, de régen nagyon sokszor láttam őket a tévében, és nagy kedvencem volt a Besenyő-család meg Winnetou.



Ezek most is szerepeltek, és meg kellett állapítanom, hogy Pethő Zsolt nem is olyan rossz Margit, mint ahogy emlékeztem. Még az is lehet, hogy eleve a Galla iránti szolidaritásom miatt éreztem régen, hogy csak ő játszotta jól ezt a szerepet. Van egy új karakter is, akit még sosem láttam, Edebede bácsi, aki mesél. Pókegérke és a 7 másik törpe címmel. Ha nem lett volna benne annyi fosós-hányós poén, lényegesen jobban tetszett volna, de így sem volt rossz. Még egy nagyon jó jelenet volt, VIII. Henrik és valamelyik lefejeztetett feleségének dala, azon nagyon sokat nevettem.

Meglepett a tény, hogy itt is van közönségszívatás. De még milyen! Annyira durva, hogy igazából nem is szívatásnak kellene nevezni, hanem alázásnak. Mekkora mázli, hogy sem az első sorba, sem a sor szélére nem akartunk jegyet venni!

Szóval most már ilyet is láttunk. Ha pontozni akarnám, mint egy filmet, 10-ből 7 pontot adnék neki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai