Fura beborulás

Tegnap voltam Rékánál, segítettem neki bepakolni, mert utazik Ibizára animátorkodni. Eleinte jó volt, aztán nagyon nyomasztóvá vált ott lenni a lakásban, ahonnan eltűnt az összes lakó, aki valaha ott volt, valamint az összes háziállat, és ami tele van mindenféle emlékekkel. Azért is nyomasztó volt, mert most nagyon sokáig nem találkozom Rékával, és bár eddig sem találkoztunk naponta, sőt még hetente sem, azért nagyon fura lesz, hogy nem is találkozhatunk, ha akarunk sem, nagyon-nagyon hosszú ideig. És az is rossz, hogy azok a barátnőim, akikkel szoktam találkozni, szépen lassan mind elhúznak külföldre, ahogy én is szeretnék, csak én gyáva vagyok, ezért itt ülök egyedül. Aztán átmentünk a nagymamájához, átvittünk ezt-azt, aminek nem tenne jót, ha annyi rengeteg időt egyedül töltene a lakásban, és az is nyomasztó volt. Azzal kezdve, hogy láttam a nagymama arcát, ahogy nézte Rékát, odáig, hogy Réka macskája, aki most a nagymamánál lakik, és aki sosem kedvelt engem, folyamatosan jött dörgölőzni meg bújni meg bele akart mászni az ölembe - nyomasztó volt az egész. Azt hiszem, nem viselem jól a búcsúzást.

Utána találkoztam T-vel, pizzáztunk, megnéztünk egy filmet, sokat beszélgettünk meg nevettünk. Tök jó volt minden, csak hazajönni nem volt jó. Úgyhogy ma nem is végeztem túl sokat, csak megnéztem iszonyú sok HIMYM-epizódot, és tervezgettem, hogy mi mindent fogok elintézni most már tényleg. Meg néha kicsit sírok, mert túl sok dolog nyomaszt. Lehet, hogy nem vagyok normális.