Mindig csak a búcsúzkodás

Tegnap Esztivel ültünk be a Cserpesbe, majd később áttettük székhelyünket a Corvin tetőkertjébe. Ő is idegenbe szakad, igaz, nem olyan hosszú időre, mint Livi, igaz, ő nem olyan hosszú időre, de azért egy búcsú éppen indokolt  volt :) És jó volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai