A tegnapom

Több órám elmaradt, így jutott időm fordítani. A gépem azt játszotta, hogy időnként kikapcsolt, ami nagyon kedves meg minden, csak nehéz úgy dolgozni, meg aztán automatikus mentés ide vagy oda, mindig elvész ilyenkor egy-két mondat. Aztán egyszer megint kikapcsolt, visszakapcsoltam, és közölte, hogy az utoljára másfél órája mentett fordítási állapotot tudja visszaállítani. És tényleg. Elsőre elszomorodtam, aztán kicsit ideges lettem, de ez a kettő együtt sem tartott öt percig, inkább nekiestem annak a pár oldalnak újra, és egész gyorsan a végére is értem, mert szerencsére még szinte minden mondatnál emlékeztem, hogyan írtam magyarul. Fél óra volt az egész. De azért a tanulság megvan: mostantól bekezdésenként Ctrl+S, az a tuti.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai