Utálom

a kampányt. Arról szól, hogy ki tud nagyobbat/szebbet hazudni, és azzal jár, hogy faltól falig tele az aluljáró az összes rohadt párt standjával, és ha ez még nem lenne elég, oda is jön hozzám a pasas, hogy nem adnék-e ajánlást ennek meg annak a pártnak. Dehogy adok! Fúj, mennyire hányinger ez az egész... Az a szerencse, hogy olyan brutálisan gyorsan telik számomra az idő, hogy perceken belül itt lesz a választás, aztán legalább az aluljárón átmehetek újra úgy, hogy a politika az aurámon kívül marad.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai