Ez pokoli

Képtelen vagyok bármire is. Nagyon-nagyon fáj. Sírni tudok meg nyöszörögni. Nem bírok egyedül lenni, ezért tegnap hazavittek magukhoz anyuék, így aztán náluk zokogtam. Nem tudom, hogyan fogok ebből kijönni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai